Az Ezüst hold könnyei

[Steve]

180cm magas, átlagos testalkatú humanoid. Amikor belépek a fogadóba földig érő, rozsdásvörös inkognót viselek, aminek hatalmas csuklyája az egész fejemet befedi, így az arcom csak nagyon homályosan látszik.

Amikor belépek, körbenézek hogy valakik nem kártyáznak, játszanak-e a közelben, Az egyik asztalnál pár törpe játszik valamiféle kövekkel, egy másik asztalnál két ember és egy törpe kártyázik. majd odasétálok a fogadóshoz és rendelek egy sört. Egyelőre nem iszom bele a sörbe és megvárom amíg a csapos megfordul, a sört zölddé és fotyogóvá teszem. Odaszólok a csaposhoz:
-Hé koma! Meg akarsz mérgezni?
A nagydarab csapos meghökkenve kapja oda a fejét:
-Miről beszél az uraság?
Megmutatom neki a zölden fortyogó sört, majd miután látom az arcán a meghökkenést kiöntöm a padlóra az egészet ami egyből fellobban majd eltűnik
-Namost ezután ugye nem vársz tőlem fizetségett azért a malacsültért és borért amit két percen belül kihozol nekem? Sört már rendelni se merek, elég baj hogy ezzel mérgezed a szegény vendégeket....
A csapos értetlenül néz egy percig. Aztán mögéd pillant és zordan elmosolyodik.
-Persze, hogy nem várok érte pénzt. De remélem a kiborított söröd kifizeted. Drága nedü volt. Pont annyiba kerül mint egy korsó rendes sör, egy adag malacsült, meg a bor.
Tán azt állítod hazudok? hökkenek meg. Majd egy nagyon kis mosoly kíséretében mondom: mutass egy embert aki ivott már belőle! Mondjuk te magad kóstoltad?
-Kóstolta és nagyon ízlett neki. -szólal meg mögötted egy morcos hang.- különben se szóld le a sört amit kiöntesz és nem érzed az ízét
Hátrafordulok és megnézem én magamnak ezt a morcos hangot. Amennyiben nem látom túlságosan agresszívnak, úgy megkérdezem tőle:
-Semmilyen furcsaságot nem tapasztalt kedves uram azóta? nem szédül véletlenül?

A hátad mögött alacsony alig 110 hüvekly magas törpe áll, börkötényben, kezében két korsóval. Kérdésedre bal kezébe kapja korsóit és jobbjával a köténye szélénél megmarkol valamit. Aztán elmosolyodik. Zordan, magabiztosan.
-Nem. Nem szédülök, hisz nem vágtak fejbe. De ahogy elnézem magának aztán lehet, hogy lesz oka a szédelgésre.

Ugyanmár törp urak hova az a híres, nyájas vendégszeretet? Már a tréfát sem értik errefelé?
Hirtelen váltással, kedvessé és vidámmá változom, megragadom a korsós törpöt a vállánál mintha ezeréves cimborák lennénk, majd így szólok hozzá: koma magyarázd már el nekem légyszíves milyen játékot játszotok, ránézésre nem ismerem, pedig mindenfajta játékot imádok nézni, bár ha beszállok sajna mindig vesztek...
A törpe kissé furán néz rád aztán a két korsót a pultra teszi és gondosan végigsimítja a ruháját.
-Melyik játékra gondolsz?
Arra a köves játékra arrafele! Az említett asztal irányába mutatok.
-Arra? -kérdi meglepődve a törpe- Kragmit-nak hívják. A kereskedők kedvelt játéka. De - végigmér alaposan - nem hinném, hogy be tudnál szállni a játékba. Inkább kártyázz, ha mindenképp jáccanál, de előtte fizesdd ki a söröd.
A hátad mögé mutat ahol a "felrobbant" söröd jókora tócsát alkot a padlón.
-Látod mégcsak nem is zöld.
Hogy neme? Nézd meg jobban!
Amint odanéz a törp megint zöld színűvé válik a tócsa, majd a padlórész amit néz elmosódik, kicsit elmozdul, majd visszaáll zöldbe és tisztába, ezzel a szédülés érzetét keltve
Hát én zöldnek látom úgy tűnik ti mindent rózsaszínben láttok.
Rózsaszínné vál egy pillanatra a tócsa majd vissza
Node mégiscsak érdekelne az a játék!
A törpe elvigyorodik:
-Feledékeny vagy hegyesfülü! Az előbb tenmagad egy tüntetted el egy lobbanással a "zöld" sörödet. Vagy ezt már elfelejtetted? Most meg nem is csodálod, hogy itt a folt? Ejnye. Hát tudsz még hasonló trükköt? A játékba, pedig biztosan nem szállhatsz be. Azt a partit 145 éve játsza az a négy törpe. A következő csere 50 év múlva lesz. Ha valamelyikük meg nem hal. Egész karavánokban, hajórakományokban játszanak.
145év? jól rérhetnek maguk törp urak! Najó, akkor mutass nekem vmi egyszerűbbet, komám! És hozz magunknak két sört is tessék itt van az előző ára is /fizetek/
A törpe elmosolyodik és visszaadja a pénzed:
-Nem vagy egy ijedős fajta ahogy látom.
Kiveszi a jobb kezét a kötény alól és Tooma papjainak kicsiny, díszes kalapácsa villan a kezében.
-A kártyásokhoz beszálhatsz, oda jól jön a pénzed. Aztán ha van kedved és szereted a veszélyt gondolkodj egy kicsit. Lehet, hogy lesz egy jó ajánlatom neked.
A veszélyt velem ilyesztgetik! Hagyjuk a lapokat, ugysem vagyok mostanában jó szériában, mesélj inkább mélységi felderítő barátom: nálatok minden pincér baltával a kezében jár kel hátha légy szál a korsókra? Aztán milyen ajánlatod lenne szhámomra ami megfelelne rangomhoz és szellemi nagyságomhoz?
Látszik, hogy a törpe nem teljesen érti a beszédedben lévő célzásokat és erősen hezitál, hogy vajon megcsapjon-e a kalapáccsal, vagy sem. Egyelnlőre az utóbbi mellett dönt.
-Nemsokára indul egy csapat hosszú és veszélyes útra. Állítólag a javadalmazás sem lesz utolsó. De előtte nem játszol vélem egy kicsit?- kérdi azzal a kalapácsával a levegőbe suhint és elkerekedő szemeid előtt egy jókora üvöltő ork ölt testet és nagy üvöltéssel rád veti magát.
Egyszercsak jobbra és balra egy halvány másolatom lép ki önmagamból, és mindhárom kicsit áttetszővé válik. Közben az ork kezében a fegyver egy adag ízletes, illatos báránysültté válik amit elkezd falatozni. Eközben a törp háta mögül ezt hallja a hangomon, míg a testeim beszélnek: tehát akkor a híres tarini kinevet a végént játszuk?
A törpe arcán mosoly ömlik szét:
-Végre! - Azzal eltünik a szemed elől és a helyén kétember magas sárkány terem. Az ork semmivé foszlik, a sárkány lehajol és a szomszéd asztaltól felragad egy embert, kettéroppantja, majd szerteszórja a darabjait. Az ivó közönsége fejvesztve menekül kifelé.

A következő pillanatban elsötétül előtted a világ.
Egy jókora ágyon fekve térsz magadhoz. A fejed irtózatosan hasogat. Egy magas, barnahajú férfi hajol föléd, a melkasáról lógó kobraszinbólum a szemed előtt hintázik.:
-Szép jó reggelt! Feran del Hajerun vagyok. Az este sajnos már nem találkozhattunk. Ahogy mesélték megpróbált Hmm.. hogy úgy mondjam, olcsóbban vacsorázni. Kár, hogy nem tudta, hogy Tömzsipöröly valaha vándor csepürágóként kereste a sörre valóját. Már nagyon várta mikor tér be újból. Arról meg nem ő tehet, hogy az egyik menekülő vendég aki nem ismerte a trükkjeit egy széket hajított a sárkányra. Ön sajnos útban volt. Ha ennyire szereti a veszélyt nem érdekli egy munka? Pénze lesz belőle és kivételes tehetségét is csillogtathatja.