Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Online M.A.G.U.S. játék. Talán nem túl szabályos, de remélhetőleg ki itt belép nem bánja meg!


Átdolgozódás:

Tinta és Henger

részlet:

.. Gombolyag felállt a hajó orrába és szemét a közeledő partra vetette. Aztán nagy nehezen visszahívta és berakta a helyére. Inkább csak nézte a partot. Az imént is hányt mikor a szeme pörögve szállt a levegőben és még mindig szédül.
Csak állt és nézett előre. Ólomszürke haját nem bírta megrezzenteni sem a szél (hiába no, azok az ólomgőzben töltött évek, nagybátyja zugnyomdájában, ahol gőzölgött az ólom és a forró szeszkazán) ajkára kiült a bontatlan üveg pálinkát megpillantó idült alkoholisták mosolya. Széttárt karokkal akart tájtanikos jelenetet játszani, de az alkohol által ráruházott csekély egyensúly nem tette ezt lehetővé. Szerencsére nem először utazott ezzel a hajóval és a matrózok már előre rákötötték a horgonykötelet. Most elégedett vigyorral nézték ahogy kitárt karral, lobogó bugyirózsaszin köpennyel, ajkán elégedett vigyorral zuhan a vízbe. A matrózok koccintottak a jól sikerült fékezésre és miután a hajót lefékezte a tenger fenekébe fúródott ólomhajú hős, lassan felhúzták.
Látszólag vizihullává lett hősünk lilásfeketéskéken feküdt a fedélzeten, de társa a hegyesfülű-farkú félhelf ismerte a megfelelő varázslatot.
Dobozos sör nyitásának szisszenése hallatszott késpengével meccett ajkai közül.
Gombolyag szeme felpattant és cikázva kereste a sört. Kezében mintegy varázsütésre, harcra készen villant a Tescolandi durvától kapott ezüstözött sörnyitó. Mikor észlelte a sör meg nem létét, erősen durva nézésben részesítette a félighelfet:
-Nevedhez íllő pofont kapsz ám, ha mégegyszer ijet csinálsz!
A félelf behúzzta a nyakát és szomorúan gondolt saját kezűleg felkoncolt és kísérleti alapanyagként alkalmazott szüleire akik a Falig Taknyon- névvel "ajándékozták meg.
-Bocsáss meg kérlek - szólt a lassan az utolsó ráakaszkodott ráktól, sellőtől és adóbehajtótol is megszabaduló ólomsérós hőshöz. - de azért a fejesed méltó volt hozzád. Csak sajnos nem volt kéznél a térmágikus polároid vésőm, hogy megöregíccsem.
-Sebalj majd látod még ha erre járunk. -szólt oda kissé nyugodtabban Állat-nak Gombolyagés félszeg mosollyal indult a fedélköz és az ott található tömény italos hordók felé.

Részlet:
A Vihargárda ezernagya furcsálkodva nézte ahogy egy fél abasziszi falanx, 1500 ilanori lovas és vagy négyezer ork menekül egyetlen irdatlan tömegben a hágón át. Embereivel kiragadtatott egy menekülő asziszt a tömegből és kérdőre vonta:
-Mond mi történt vagy kiontatom a belsődet!
Az aszisz halálra sápadt arccal meredt a hágó bejárata felé:
-Engedj! Engedj!- könyörgött. - A hegyekben elszabadult a pokol! Valami mágusz kiszabadíthatta az őrület démonait és most erre tartanak! Ennyien maradtunk csak az egyesített seregből ami körötted látsz!
-Mégis mi történt?
-Nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy síri hang dörgött végig a csatarendünk felett és a pálinkafőzés valamint az obasz beözönlés nyelvi metódusai közötti összefüggést fejtegette. Aztán megjelent egy sovány fickónak látszó démon és megölt vagy négyezer ilanorit, mert szerinte egy ritka védett virág utolsó természetes élőhelyét taposták el. Aztán jött egy másik nagy fekete alak és róka, meg medvecsapdákat idézett a fejünk fölé.
Egy macskamozgású gyors figura pörgött körülötte és azt ordibálta, hogy nem így kell azt csinálni és megölte az orkok 3500 harcosát, aztán egy fél falanxot felaprított szendvicsnek. De az igazi rémség ezután jött...
-Mond már!- üvöltött rá az ezernagy, de az aszisz kigúvadt szemekkel meredt a hágóra. A völgyben egy karcsú alak tünt fel hófehér haján megcsillant, majd hanyattesett a lenyugvó nap sugara, és repkedő hajszálai közt glóriaként örvénylett a langy esti szellő.
Az ezernagy kíséretében lévő egyik száznagy szólásra nyitotta száját és az aszisz már nem tudta kitépni magát a vezér kezéből, hogy akár élete árán is megakadályozza a démon felidézését.
-Húúú.. de giccses kép.
Az aszisz térdre rogyva hörögte az ezernagy felé:
-Itt pusztulunk mindnyájan.
A démon szózatát még hallotta mielőtt elméje végleg megbomlott volna, hogy üvöltve zuhanjon az őrület örvényébe:
-MELYIK TAPLÓ SZÓLTA LE A HAJAM?!?!?!



Részlet/2

Miközben a hullámok lágyan ringatták a hajót és a korlátnál a földi patkányok sora hányta reggelijét a habok közé (persze nem lapáttal és kivéve a törpét, mert az nem érte fel a korlátot és a nyitott raktérbe hányt amit később többen rossznéven vettek) egy keménykötésű alak bukkant fel a hídon.
Hajába belekapott a szél és két merészebb sirály.
Mikor lelépdelt a lépcsőn és egy könnyed fejmozdulattal kisuhintotta hajából a döglött sirályokat, (meg két cápát amik fürdőzés közben lettek öngyilkosok) nőies alakján megcsillantak frissen olajozott svárcenegger izmai és mikoron egy laza mozdulattal a tengerbe rúgta a lábát csókolgató martózokat így szólótt lágy, viskitől és dohánytól kimarjult, finoman hörgő hangján a pipája mögül kisercintve:
- Mi van 'azzeg romlott kaját zabátatok aszt most kétpofára osztyátok a halaknak?