Mond, meddig élsz, ki szabja meg a földi lét mennyit ér?
S ha véget ér az út, a lélek hová jut?
Vagy fentről néz le rám, hogy bátran járjam a táncot tovább?
Hisz ő tanított, az élet egy tánc, ha nem lesz már
Sírni kár, hisz a dal egyszer véget ér, nincs tovább.
- Ne menj még, kérlek, hisz az élet szép,
Te tanítottál rá, miközben bölcsőm ringatád,
Ha rögös az út, akkor is csak táncolj, légy vidám.
Hisz egy tánc még jár, s ha nem bírod már,
Én fogom kezed, vezetlek az életen át. –
Csak csendesen, mosolyogva búcsút int felém,
S halkan, vigasztalóan, annyit mond még:
- Ne félj kicsi lány, ha egy élet véget ér. -
S hiába fogom kezét, az örök álom mezejére lép.
Szívem remeg, könnyem pereg, csend lett hirtelen.
Ő megy tovább, átlépve a fény kapuján,
S a búcsú nagyon fáj, hisz többé nem szól már.
A felhők felett jár, meglelve az örök béke útját
És odaát már várnak reá, s az angyalokkal
Keringőzik tovább, az Édesapám.
Threaded Mode
