Miskolcra eljutni nem volt nehéz, de ismét tudatosult bennem, hogy nem szabad bízni az utvonalterv.hu-ban, ami a rajtot Miskolc belvárosába jelölte. :) A valóságban egy kis lillafüredi látogatást is kellett tennünk, és onnan még pár tíz kilométert. :)
De megérte, a Szentlélek Turista Park nagyon szép helyen van, kulturált környezetben, akár sátrazási lehetőséggel, akár szobafoglalással.
3 nap szakadó eső után voltunk, úgyhogy a sátrazók elég bátortalanok voltak a túra napján, de egyvalaki azért akadt:
Maga a túra érdekesen indult, 4 pontot kellett megkeresni, szabadon választható útvonalon.
Az első látnivalóról, a Látó-kövekről nincs használható képem sajnos, azzal úgy voltam, hogy csak párszáz méterre van a céltól, hamar beérünk, majd visszajövünk. :) Ez nem jött össze. ;) Úgyhogy innen kép majd máskor. :)
Induláskor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk, az út teljesen járható volt, szép környezetben:
Ezután jött az sms, hogy köszöntenek minket Szlovákiában, és innentől minden megváltozott. :D
Elkezdődött érződni, hogy az elmúlt napokban szakadt az eső, egyre több víz került az utunkba, először még csak békésen az út szélén, majd később már jobbhíján a lábunk alatt. :) Ez a kép még a békés kezdetet mutatja:
A következő pedig már nem annyira. :)
Nem, nem tértünk le a kijelölt turistaútról. :) EZ a kijelölt turistaút. :) Én gyanítom, hogy a fickónak, aki felfestette, rossz napja lehetett, és ez valami bosszú mindenkin, aki bemerészkedik az erdőbe. :)))
Olyan 45 fokos szögben dőlt az út a patak irányába, ami alattunk 10-15 méterrel folyt, mindez vizes agyagos talajon... :) A túra végi ruházartól nem mutatok képet. :)
A következő kép is olyan, mintha oldalra fordulva lefotóztam volna az útszéli bokrokat, de nem. :) Ez a kijelölt út, egyenesen előre. :)
A viszontagságok itt végetértek, és az eddigieknél is szebb látvány tárult elénk a hegytetőről. (A "végetértek" kb annyit jelent, hogy itt már nem érdekelt. ;))
Ezután jött az a szakasz, amikor bokáig gázoltunk a patakban, mert máshol nemigen volt út. :) Próbálkoztunk ugyan a mezővel, de ellepett a fű, és minden második lépés valami meglepetéssel szolgált, úgyhogy ezt igyekeztünk hanyagolni. :)
Megunva a patakot, és élve azzal a lehetőséggel, hogy szabadon választott útvonal, úgy döntöttünk, hogy letérünk a turistautakról, és megyünk az erdészeti utakon. A patakot még párszor keresztezni kell, és csak békésebb valami hídon tenni ezt...
Elindultunk hát a "műúton", reménykedve a hídban, ami a folyó felett átível, de......... :) Hamar be kellett látnunk, hogy ez csak hiú remény volt. :)
De legalább tisztavízzel kimostuk a cipőnket az addigi sár és agyag után. :)
A feladatok is mókásak voltak, számoljuk össze hány fa van a forrás partján, és hasonlók. :) A lenti kép a Lipa-forrástól készített kép, itt az volt a kérdés, hogy hány lépcső vezet a forráshoz az útról. Ekkora átverést, összesen egy lépcső vezetett le. :D
A következő kép a túra második felét gyakorlatilag teljesen bemutatja. :) Ilyen helyeken haladtunk sokat. Nagyon sokat. :) Már-már úgy tűnt nekem, hogy körbe-körbe megyünk, mert a térkép szerint már rég találkoznunk kellett volna a piros jelzésű úttal. De csak nem jött. :)
Aztán egyszercsak megláttuk... és erősen mellbevágott: kék jelzés. Itt már tudtuk, hogy teljesen máshol vagyunk, mint azt eddig hittük. :) A telefon pittyegése is jelezte, hogy a szintidőnknek is lőttek. :)
Egy-két szép helyet visszafele sikerült még útabejteni azért, de itt már nem sok kedvem volt fotózgatni. :D
Ha késve is, de meg akartuk csinálni az utolsó pont feladatát, azt egyszerűen csak nem találtuk meg. :) Úgyhogy visszafele vettük az irányt, hogy legalább a célba beérjünk még világosban. ;) No ennyire azért nem volt vészes az időveszteség.
Sőőőőt, Cassandra első lett időben a lányok közül, én meg a pasik közül negyedik. :D
Jó kis túra volt ez, összességében olyan 25-27km-re sikerült feltornászni, legközelebb majd figyelmesebbek leszünk. :D
Jah, és egy miskolci Hódos se jött, azért milyen dolog már ez?! :)
Szellemes lélek nappali tájékozódási teljesítménytúra
Threaded Mode
