Pünkösdi Pelikán 20

[Cassandra]

És újra itt....
Rövidke túrabeszámoló lesz, de megigértem, hogy elkészül.

Hosszú kihagyás után újabb túrára szántam rá magam... gondoltam egy alföldi, szint nélküli, rövid kis túra épp alkalmas lesz erre. Az első tévedésem, igaz talán az egyetlen is, az volt, hogy elhittem a túrának nincs szintje... dehogynem... Töltésre föl, töltésről le, hídra föl, hídról le, ilyen bucka, olyan domb... méghogy nincs szint... pahhh...

A rajt illetve cél, a nem túl messzi Tiszaligetben volt, ahol a napokban zajlik a Gyalogtúrázók 16. országos találkozója. Ennek keretén belül kerül megszervezésre több teljesítménytúra is... én ezt válaztottam.

Szokás szerint a kaland a rajthely megkeresésével kezdődött. Kb 3* akartam rossz helyre bemenni, mielött elértem a helyszínre. Ott aztán némi várakozást követően megkaptam a magam kis térképét és itinerjét, aztán indulás...
Nem fogjátok elhinni... rossz fele indultam. Ez számomra csak akkor vált világossá, mikor 1, tőlem balra nem egy halastó, hanem a tisza folydogált, 2 jobbról megjelent egy házaspár kezükben itiner, arcukon csodálkozás, mikor megláttak.
Innentől kezdve szinte végig együtt haladtam velük, néha le-le maradtak, de percekkel késöbb újra együtt mentünk, igen jó hangulatban.

Az első ellenörző"pont" lényegében az volt, hogy a tiszaparti várrom várfalán lévő tábláról le kellett írni egy évszámot. A vicc, hogy két tábla volt, két évszámmal, és hogy a kutya nem mondta senkinek, hogy toll is kell az útra.
Mindegy, ezt is megoldottuk... alkalmi túrapartnereimnél volt toll, és minden évszámot felirtunk, amit csak megláttunk azon a szakaszon.
Az ide vezető úton átkeltünk a Tisza és a Zagyva felett... amik mostanra egész picire zsugorodtak, normál szélességükhöz képest. Erről is lesznek majd fotók a késöbbiekben.

A második ponthoz egy nem túl kalandos szakasz vezetett és elég hamar el is értük, itt három néni, egy egy csokival és pár "bátorító" szóval, úgy mint "még nagyon az elején vagytok, még hátra van a neheze" várta az arravetődő túrázókat.

3.pont: Szintén kis feladvány várt... számoljuk meg hány sárga jelzés van az egyik, megjelölt zsilipaknán... mi beleszámoltuk az oszlopon levőt is (végülis az akna fölött volt.). Mondjuk szokás szerint a leírtak a kutyát nem érdekelték. Az itinerben persze most is sikerült hibákra lelni, pl a 3.pont utáni szakaszon kishíjján megtréfált minket, szerencsére egy helyi időben szolt, hogy rossz fele tartunk, forduljunk vissza. Majd egy ponton megállva elmélkedtünk, hogy vajon ez a rét, az a rét-e, amit keresünk, de gyanus volt a mérete, illetve a környéken, karnyújtásnyi távolságra legelésző bocik és csipegető hónapos csirkék mennyisége. Mint kiderült majdnam jó helyen álltunk le... 100m-el késöbb nyít a nagy rét és ott vártak ránk a pont őrei.

Innen kb 700m-re volt a következő pont... ami egyben frissítőpont is volt. Itt jót mosolyogtam az itineren... ez a leírás... a 700m-ről hosszabbra sikeredett, mint a 3. ponthoz vezető út leírása, és vastagon kiemelve szerepelt benne, hogy itt találunk egy kutat, ahol felfrissülhetünk, mindez 200m-re a frissítőponttól, ahol ásványvíz, nápolyi és kultur wc várt mindenkit.
Ezen kívül aki akarta megnézhette a szolnoki vadasparkot... aminek a létezéséről még sok szolnoki se tud.

Innen már csak a cél volt elöttünk, ami lényegében ugyanaz az út volt, mint odafele, csak épp a patakká tikkadt Zagyva másik oldalán.
A célban a szokásos kitűző és oklevél átvétele után zsíroskenyérrel és egy üveg ásványvízzel vendégelték meg a megfáradtakat.

Összességében jó kis túra volt és jó döntés. Az időjárás szeszélyeitől független még a nap is megfogott, igaz a végére azért el is áztam.

Képek remélhetőleg pár napon belül lesznek már.
Úgyhogy ennyi mára.