A gonosz a mélyben lakozik…há menjünk le hozzá akkó…
A party gyors vosszavonulót fújt, felmásztak a felszínre és 7 perces közökkel (40 kör ima ugye
) harci teljesítményület ismét 100% növelték. Pyarr power, az élet szféra diadala. Ezekután önnen egészségüktől felbúzdulva leözönlöttek az járatba, hogy határozott csomót tegyenek a izgága elfike életfonalára. Sajna az elementál által készített járat kezdte megadni magát, így kis-nagy papuk újjat hívot. Semmi sem állhatott a party útjában, a győzelem már a kezükben pihegett(vóna). A gonoszok, a villámkeltő, savfelhős genya és az elf már nem várta meg őket, így kipucolt szobákat találtak csak. Egy rozsdás szög, annyi sem maradt. A szobákból vezető girbe-gurba folyosók ellenben csinos meglepetésekkel várták a bátor felfedezőket. Egy direk rosszul álcázott jelző kötél (hogy legyen siker élménye a csapda kereső karakternek) után rögvest egy profin elrejtett verem csapda (hogy -1 legyen a száma a csapdakeresőknek) várta őket, ahová a hős hihetetlen mákja miatt végül mégsem esett bele. De kellően elkedvtelenítette őket az üldözéstől, így a gonoszok biztonságosan balra el.
Ezek után továbbra is a köcsögök megszerzése marad a fő cél, ergo megkérték az idegen vezetőjüket, az álmatag szemű noir papot, hogy szervezzen talit a földalatti járatok ismerőiből, mert le köll oda menni. Az atya egy depis dzsad kincsvadászt és a jáspis fejű szektát ajánlotta, ők a legjobbak ezen szakmába. Term mindkettőt fel akarták bérelni a nagyobb siker miatt, de a Dzsad nem volt hajlandó együtt gályázni a jáspis fejűekkel, így dönteinük kellett. Végül a Dzsad mellett döntöttek, mert rajta több varázstárgy volt, így egy esetleges baleset esetén van némi nyeremény.
A nehézlovasságot és gyalogságot (Báró és Gróf) otthon hagyták, részben mert nem fülött a foguk bogár mód a föld alatt mászkálni páncél nélkül, részben mert irányító játékosaik ép nem voltak jelen. A dzsad limitálta a létszámot (magán kívül) max 8 főre, különben extra rizika várható. Tehát a földalatti squad kis-nagy papunk, Bif, a félelmét majdnem mindig legyőző templomszolga, a Hős, hűséges tiadlani testőre, Thoreg, a barbárnak álcázott rókadémon, Vödör atya, Magiszter és a nyolcadik utas, a HALÁL.
Hiába vagyok már szakálas KM, néha még engem is meglepnek ezek a tréfás kedvő halálra ítéltek. A hős kitalálta, hogy vágódjanak be a tiadlani Hercegnél, kérjenek segítséget tőle az egyházi gonosz elleni hadjárathoz, siker esetén az egyház támogatását ígérte neki a kellemes ittléthez. (az igazi ok abból állt, hogy fosot az elftől mint atom, aki múltkor fölényesen elporolta, egyedül a Báró állta a sarat, ő pedig most ugye nem jön. Szal ha lent is összefutnak az elffel, akkor félő, hogy nem lesz több alkalom, a Hős kalandja ott végetérnek. Mivel a legendák nagy ismerője, így úgy logikázott, be kell szervezni a csapatba egy ilyen misztikus penge művészt, szlant, vagy mit, az majd felszeleteli a gaz elfet.) Tehát írtak lövelet a Hercegnek, aki 3 napra rá fogadta is őket. Itt a kis-nagy papunk tökéletesen eljátszotta a tiadlani ettiket és a kultúra hiányát, de még is megkapták a kért segítséget, a Herceg legjobb emberét adta a pap mellé. (Szegények nem tudják, hogy mekkora szálkát toltak a szemükbe önként, mivel a Herceg már tervezgeti az eltevésüket csinos tiadlani porcelánokba szalicil nélkül, a hosszú téli estékre mivel a köcsögek kellenek a Nagy Tervhez és nem szívlelné, ha ezek a lelkes balfékek idő előtt leleplezné a dolgot. De, hála az égieknek, most, hogy önként kérték a legjobb harcosát, aki bizalmi helyzete miatt állandóan a pap közelébe lehet, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor észrevéthetetlenül lesúlythat a slanokra jellemző torony+2 magas Téjükkel) Na így sikerült már induláskor becsomagolni az instant halált és a garantált kudarc élményét.
Tood! A falakból jönnek Tod! Arghhh…
A „köcsög” squad lezúdult az föld alá és megkezdte kalandos felfedező útját Haonwell szutykosabb arcának. Hamar kiderült, hogy Dzsadunk tényleg rutinosan profi, no meg az, hogy követik öket. Némi (autós üldözés helyett) folyosó menekülés-lapulás-ninjázás után belátták, hogy túl óvatosak a követők, nem tudják bevárni és csapdaba csalni őket, így marad a lerázós szakasz. Az egyik út vizes, idénként úszni is kell, de az rövidebb, a másik kerülő, de inkább sziklás. Alapból is 8 óra volt a várható oda út, de végül a hoszabb mellett dönöttek részben a víz elkerülése miatt, részben mert a hosszabb uton elivleg nem mehet végig akárki. A Hűtlenek népe vigyázza az utakat arra felé és nem mindenkit engednek át. (annyit érdemes róluk tudni, hogy még régen, megvót tán 2000 éve is, hogy az akkori Herceg a harctéren tanúsított gyávaság miatt néhány nemesi családot árulással száműzetésre ítélt, na az ő családjaik és leszármazottjaik élnek azóta itt lent, kellően alkalmazkodva a környzethez. (kicsi magasság, szem, alultápláltság, stb) A dzsadot átengedték vóna sity-suty, valami régi eskűre hivatkozva, de a partyt csak akkor, ha legyőzik párbajba a bajnokukat. Thoregre esett a választás, így ismét a fehér ember kedvelt stratégiája szerint ment a harc, barbár küzdött barbárral. Thoreg, kinek egyébként sincs különösebb lelki aggálya az ölésben, legyen az nő, öreg vagy gyerek, részben mert a természet gyermeke, részben mert démoni valója sem veti meg az efféle mókát, lépet, ütött és egy sunyi csuklóból indított vágással letépte a késsel hadonászó bajnok (gyerek forma egyén) bal tüdejét, aki pik-pak ki is szenvedett. Néma csönd, kalandozók éberen figyelték a hűtleneket, hátha megint hűtlenek lesznek és rájuk támadnak, de végül vénséges vén torokhang csendül a fél-sötét barlangba. Döntetlen!
(itt némi szünetett kellett tartani, mert begörcsöltek a hasizmok
) Szal mehettek tovább…
Threaded Mode
