Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor felkerekedtek nyilvánvalóan jóval több mint száz goblin "kísér" titeket az úton és az út mellett ügetve. Pontosan megszámolni nem tudjátok őket, mert az erdőből időnként újak bukkannak elő és mások mennek be. Láthatóan folyamatosan járják-ellenőrzik a környéket, ami nem kis teljesítmény, mivel a lépést is tartaniuk kell a menettel.
A foglyokkal egy jóval kissebb, többnyire sebesültekből álló csoport válik el tőletek induláskor.
Az est leszállta előtt egy jókora tisztásra tértek be az útról az erdőbe (pár tucat lépés széles erdősáv van a tisztás és az út között) ahol egy jókora, erős parasztház áll, gazdasági épületekkel, kicsiny szántókkal, kerttel körbevéve. a ház körül tucatnyi goblin sertepertél és figyel, a tulajdonos és családja (kérges tenyerű, szikár izmú ember mindahány), fegyvertelenül, tétován álldogál a háza előtt, aggodalmasan pillogva hol felétek, hol a goblinokra.
Egy goblin a ház előtt ácsorgók közül, odamegy a vezérükhöz (a pántos fejű) és hallkan mond neki valamit. Az bólint és Feran-hoz fordul, mélyen meghajolva:
-A gazda bizalmatlan de sikerült meglepnünk és áldozatok nélkül lefegyvereznünk. A gazdának ajánlatot tettünk, hogy három aranyat kap, ha Nagyuraméknak szállást és élelmet biztosít ma éjszakára, nekünk pedig helyet és némi élelmet a környező épületekben és a földjén. Cserében a pénzen kívül nem hordjuk el a terményét, nem bántjuk jószágait és terményeit. De még nem nagyon bízik bennünk. Engedélyezed Nagyuram az alku létrejöttét?
Feran biccent és a kezével parányit int a gazda felé, majd a szemével kérdőn néz a még nem mozduló vezérre:
-Más?
A goblin láthatóan kissé zavarban van, de kiböki:
-Engedélyezed, hogy megkezdjük a tartozásunk törlesztését és ígéretünk beáltását, mit az Éles Levelek Félkarú urának tettünk?
Feran kissé elmosolyodik és bólint:
-Nem jó, ha tartozásod van valaki felé, de jó ha neked tartoznak. Rójátok le a terhet amennyit csak bírtok, hogy könnyebb legyen a szívetek.
A goblin arcán széles vigyor tűnik fel egy pillanatra, aztán újra komoly atrccal, de örömtől ragyogó szemekkel hajol meg és megy oda a gazdához.

Látjátok amint az oldalán lógó kis szütyőből három fényes aranyat (Az élesebb szeműeknek Gil, Dhar feltűnik, hogy a pénzek toroni aranydukátok) számol a gazda markába aki kissé bizonytalanul ismét végignéz rajtatok és a szokatlanul csendes goblinok tömegén aztán bólint és Feran felé szól, enyhén meghajolva:
-Üdvöz legyetek utazók. Fáradjatok benntebb és helyezzétek magatok kényelembe amennyire szerény lakunk megengedi. A khmm.. kísérőiteknek Ghaur fiam megmutatja hová vackolhatnak. A vacsoránk, bár szerény, de tápláló kérlek osszátok meg velünk.

Ki, hova, merre megy?

Gil: Amióta a goblin beszélt Ferannal gyanúsan megszaporodtak a feléd tekintgető sárga szempárok.