Fehér-Vár-Palota 40

[Ati]

Örülök, hogy nem ebben a mai hóesésben kellett tegnap nekivágni a túrának. Bár ha nem tévedünk el ennyiszer, talán nem is olyan vészes... ;)

Ebből már sejthető, hogy elég kalandosra sikeredett a Fehérvárról Várpalotára vezető túra. :)

Sok helyen sikerült eltévedni, ennyiszer talán még sose mentünk másfele, mint kellett volna... Távban valahogy mégse sikerült túl sokat rátenni, sőt igazából semmit. :)

Az egyik eltévedés szerintem nem a mi hibánk volt, a szalagozás simán elindult fel egy hegytetőre, majd ott gyanús lett, hogy nincs ott semmi... Valaki vicces kedvében volt... :)

A másik eltévedés szerintem szintén nem a mi hibánk volt... Azt mondták, hogy ki van minden remekül szalagozva, elég a szalagokat követni, és nem tévedhetünk el. Ezt tettük. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy egy terepfutó-verseny is ki van a környéken szalagozva... :D

Sebaj, ez szebb volt, mint egy lakótelepet nézegetni. ;)

További eltévedésre adott lehetőséget, hogy egy helyen nem igazán volt a turistajelzés még felfestve... Ez egész addig nem volt gond, ameddig egy irányba ment csak, de amikor két jel elágazott, akkor találd ki, hogymelyik merre megy. ;) Lásd:




De természetesen sikerült minden viszontagságot lekűzdeni. :)

1700 indulóról beszéltek a végén a buszon, egész szép szám. Mi az utolsó pillanatban indultunk, pont egy 60 fős iskolai csoport mögött, akiket igyekeztünk minél előbb megelőzni... :)

Fehérváron a sok jellegzetesség közül kiszúrtammagamnak a Virágórát:



Az első pont közel volt, és könnyen meglett. A másodikig vezető úton már egy ilyen figyelmeztetés fogadott: "Vagy a derekatokba áll a görcs, vagy a fejeteket fogjátok bevágni!" :):):) Ez is meglett, és igazán jólesett egy kis forró tea. :) Furcsa, hogy errefele szinte minden házban volt kutya, hihetetlenül soknak tűnt... :)

A harmadik ponton levő "Duzzogó fürdőromot" nem sikerült megnézni, mert elkerítették, az a hír járja, hogy fel akarják újítani, és egyszer majd ismét megnyitják. Nem tudom milyen lehet, úgyhogy nem tudok erről semmit mondani... :)

Továbbmenve a környékre jellemző hegyes rész következett:



Ezután következett az iszkaszentgyörgyi kastély, aminek a kertje igazán vadregényes, egy régi képregényt juttatott eszembe, még a Kockás című képregényújságban volt egy ilyesmi helyen játszódó történet, ami már akkoriban is nagyon megfogott. Az ilyen romos, dzsungeles helyeket nagyon szeretem:



Maga a kastély az jó állapotban van, iskola és valami kultúrlétesítmény működik benne.

Ezután következett egy lovarda Csóron. Az ide vezető úton elkapott minket egy kis eső, de szerencsére semmi vészes. Arra viszont elég volt, hogy a lovarda épületébe minél több ember bezsúfolódjon miatta. :) Úgyhogy innen hamar továbbindultunk.

Ezután következett Meredélyfő sziklaszirtje, ahonnan a leírásnak megfelelően csodálatos kilátás nyílt:





Ezután jött a túra legmagasabb pontja, a Baglyason, ahol a sörsátrat felfújta a szél egy fa tetejére... :) Itt már havasesőt emlegettek előttünk, de amikor odaértünk, akkor mi már ezzel nem találkoztunk. (Mára viszont úgy látom megérkezett a hó... :))

Innen tévedtünk iszonyatosan el, de a következő pont az szerencsére meglett, még ha más útvonalon is, mint a tervezett... :) Az Inorai-víztározó szép hely, most nagy örömünkben, hogy megtaláltuk, már nem készült kép róla, de egy régebbi túránál már megtalálható. Ez volt a szerencse, hogy ezt a helyet már ismerttük, így a jellegzetes sziklaképződmény alapján messziről kiszúrtuk, hogy hol is van, és odataláltunk... :)

Várpalotára már sötétben érkeztünk. A szintidőből még tobb mint másfél óra maradt, úgyhogy ez a sötétség ez csak annak köszönhető, hogy valami gonoszok mostanában korán lekapcsolják a napot. ;)

A megtett út:



Szinttérkép:



Idei stat:

898 km + 41,3 km = 939,3 km