Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ha van valamilye, ami megér egy (vagy több) támadást, akkor megtámadom.
De ha megéri, akkor kitiltás nélkül is neki fogok menni. Csak azért, mert valaki ki van tiltva, még nem fogom leverni. Mert minek? Hogy bűnhődjön? Én annál sokkal jobban féltem az egységeimet...
Sok csoport van, ahol nagyon nehéz egységhez jutni, mert a katonapiacon nincs semmi. A nyerspiacon meg vagy nincs, vagy nagyon drága a fegyver. Ennek értelmében valamilyen szinten önellátónak kell lenni, nem árt, ha van egy két raktára, meg kovácsa az embernek. Nyilván, ezek az épületek helyett lehetne barakkot, templomot, kocsmát, őrtornyot tartani. Tehát már alapból nem érdemes teljesen kiélezni az országot egy ilyen csoportban.
Szóval: Ha a kitiltott országnak semmilye sincs, ami engem konkrétan érdekel, vagy kívánom, hgoy az enyém legyen, eszem ágában nem lesz megtámadni, mert csak azért, hogy őneki még rosszabb elgyen, nem fogok egységet pazarolni. (Ez persze nem azt jelenti, hogy sajnálom őket, vagy védem.)
Ráadásul mint kiderült, sokan támadják meg a kitiltottakat. Tehát most ha rámegyek, és mondjuk találkozom másnak a seregével, akkor ha vesztek, még oda sem érek a nagy veszteségek után, ha nyerek, és odaérek, akkor meg még nagyobb a veszteség. Számomra ez az áldozat nem éri meg azt, hogy ütögessem.
Földet meg lehet ütni máson is.
Pl azon, aki kiment a kitiltottra, mivel nincs otthon a hadsereg nagy része.





Ez persze nem azt jelenti, hogy hiénagyilkos vagyok. Pusztán egy lehetőség.



