Őszi Mátra 30

[Cassandra]

Mikor reggel elindultam itthonról, nem gondoltam, hogy ez lesz a vége. Ez a túra megint első volt valamiben... ez volt az első, amit feladtam.

De kezdjük tán a legelején.
Nagyon szép időnk volt szerencsére, bár kicsit párás volt a levegő, sőt odafele több olyan ködfolton haladtunk keresztül, hogy az utat alig lehetett látni. Később már nem volt köd, szépen sütött a nap szinte végig, ez hol áldás, hol átok volt.

Nagyon sokat nem haladtunk vízszintben, a túra elején leereszkedtünk Galyatetőről (itt volt a rajt és a cél is), sajnos ez nem használt senki térdének, az enyémnek meg pláne.
Alig hogy leértünk a lejtő aljára, már jött is a pont. A pont után az út kapásból egy újabb Hegynek ment neki.
Mint a hullámvasúton: Csak föl és le, föl és le.

Már az út legelején elmaradtunk a megszokott tempótól, én már akkor folyamatosan le-le maradoztam.
A túra leírásnál oda volt írva, hogy "csak jól felkészült túrázóknak", én nagy arccal a leírás alapján azt hittem semmiség, én ezt bármikor végigcsinálom. Hát nem, nem volt megfelelő a fizikumom és agyban sem voltam eléggé ott.

A táj gyönyörű volt, mikor épp nem akartam meghalni akkor én is megnéztem magamnak, nagyszerű képek tárultak elénk a hegyoldalakból.
A második pontnál két szelet csokival vártak minket, amit hihetetlen sebességgel tüntettem el. (Így jár aki elfelejt reggelit csomagolni, gyanítom ez is közrejátszott a végén.)

A harmadik pontig viszonylag "simán" eljutottunk... Olykor olykor voltak kisebb bizonytalanságok, de ezzel nem voltunk egyedül. Sajnos talán a túra egyetlen negatívuma, hogy a jelzések nem voltak túl jók. Ritkán és rosszul észrevehető helyeken voltak felfestve. Menet közben becserkelt(ünk) pár geoládát is.
A negyedik pont előtt egy majdnem függőleges falon kellett lemásznunk, érdekes volt, majd mikor én már a "fal" közepén jártam megjelent egy néni és mutatott egy egyszerűbb utat... a többieknek, mivel én már nem tudtam arra rátérni. De csak lejutottam.
A pontnál egy-egy üveg ice tea várt mindenkit.

Az ötödik ponthoz vezető út már elég kimerítő volt, meredek emelkedő, alig kitaposott túristaúton, egy korábbi erdő irtás miatt a jelzések még az eddigieknél is hiányosabbnak bizonyultak.
A hegy megmászása közben többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ledobom Atit a közeli szakadékba, de sajnos túl fáradt voltam hozzá, plusz akkor ki hozott volna haza!?
Így Ati megúszta.

A pontnál ahova 3kor értünk úgy döntöttünk kettéválunk, ő kicsit belehúz, hogy ne csússzon ki a szintidőből, én meg elmegyek az utolsó pontig és ott feladom. A vicces a dologban az, hogy utóbb kiderült én fél órával kevesebbel számoltam, tehát, ha nem veszem totál bandukolósra és fogam összeszorítva elhatározom, hogy végig megyek, még én is beérek, de sebaj.

Pár száz méter után így is tettünk, mivel az emelkedő feléig tudtam tartani a tempóját.

Az utolsó pont fele az egyik elágazásnál a rossz irányt választottam... persze, akinek GPS-e van, az tuti nem tévedt ott el.Nagyjából 15 perc dagonyázás után jutott eszembe, hogy jó ideje nem láttam jelzést, vissza az elágazáshoz, elindultam a másik úton, rá egy-két percre meg is láttam a felfestést egy kövön. Innentől már "csak" a faluban akadtak kisebb nehézségek az irányt illetően, de alig 1:20 alatt megtettem a 3700m-esnek tervezett távot.

Végülis, 3,4 km maradt le a végéről... majd még kiszámolgatom, hogy így mennyit teljesítettem végül.
7 óra 51 perc gyaloglás után dobtam be a törölközőt.

A túra nagyon jó volt, a szervezőknek csak gratulálni tudok, tetszett az útvonal és jó volt az "ellátás". Még akkor is megérte elmenni, ha nem tudtam befejezni.
Ja és jövőre visszavágok a Mátrának.