Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Tömzsipörölynek:
- Akkor sem és most sem kenyerem a vérontás. Egyszóval mindent úgy csinálnék, ahogy régen, de itt más volt a helyzet, más volt a szituáció. Talán ezt magamnak kell legyőznöm itt belül, majd megbírkózom vele, nem lényeg, csak gondoltam van valami a tarsolyodban, úgyis mindig valamit játszottál az ivban és jól megkopasztottál mindenkit - az utolsó mondatok kicsit derűsebb ábrázatot kölcsönöznek, ahogy felidézem az ivóban történteket.
- Lehet, hogy a következő feladatra kellene koncentrálni inkább... - elgondolkodom, majd utána hosszú csend folytatja gondolataim az út során.
A törpe komoly arccal méreget téged, aztán a válladba bök kicsit:
-Ahogy mondod. Más a helyzet. A világ nem tökéletes és nem is lesz az soha. Ezért te sem lehetsz az. Unalmas lenne hidd el. De remélem a lelked megnyugszik, hisz mélyen belül - csap a mellkasodra - Magad is tudod, hogy amit tettél helyes volt valamiért. Az istenek pedig csak azt nézik amikor szinük elé kerülsz, hogy helyesen döntöttél-e. Bár elborzaszt talán, de van, hogy a helyes döntés, halálhoz, sok halálhoz vezet, amit neked kell okoznod. De kik vagyunk hogy az istenek dolgait átlássuk. Én azt mondom helyesen tetted amit tettél és még valami! - összehúzza a szemeit és dühös arcot vágva mered rád, (ha nem sejtenéd, hogy viccel komolyan aggódnál) - Ha neadjaég legközelebb nekiállsz filozofálni, hogy a ránk támadó ork, vagy szörny életét helyes e kioltani, akkor előbb téged rúglak fenékbe és a kemény fejeden fogom megtámasztani a nyílpuskám miután kényelmesen elhelyezkedtem a hátadon.