De, mint említettem, programozó vagyok. És eközben sok érdekes emberrel találkozom, akik szintén programozók akarnak lenni. Különböző kategóriákba szoktam sorolni az embereket, viselkedésük alapján. Az egyik kategória, aki úgy jön oda hozzám, hogy "Tegnap kipróbáltam ezt az izét, tudod, és akkor tudod, muködött, de most, izé, ez az izé, tudod nem megy. Mi van vele?" Bennük az a jó, hogy érdekes kommunikációs formát próbálnak alkalmazni. Igaz, a majmok is. A másik típus, a "lenyomtan a SHIFT F6-ot, majd a CTRL F8-at, aztán az F4-et, majd az ALT-F2-t, és most az egész olyan furcsa." Ők maguk próbálják megoldani a felmerülő problémákat, eközben lefordítják az egész dokumentumot Navajo nyelvre, anélkül, hogy tudnának róla. Talán a legérdekesebb az a típus, aki "a mellékelt adatokkal men muködött, úgyhogy a nagyi receptjének paramétereit adtam meg, így már jó". Ez a típus maga javítja meg a hibákat. A "megjavítja" kifejezés azért egy kicsit erős. De őket könnyen fel lehet ismerni onna, hogy ha egy sorban hiba van, akkor nem kijavítják, hanem kitörlik azt a sort. Erre egy megtörtént eset, hogy a srác szólt, hogy a programja lefordítódik, de nem csinál semmit. Pár perces vizsgálódás után kiderült, hogy az ÖSSZES sor előtt a "MEGJEGYZÉS" jel található. A "miért?" kérdésre annyi volt a válasz, hogy "Csak így tudtam a gépet rávenni, hogy fordítsa le." A következő típus az "Amikor a múlt héten telihold volt, vékony volt a felhőzet, beírtam, hogy l77, és futott a program!" Tőlük meg lehet tanulni a primitív mitológia alapjait, nem mintha ez a legtöbb programozót érdekelné. Őket is könnyen fel lehet ismerni, onnan, hogy rengeteg olyan kérdést tesznek fel, amiknek az adott témához semmi köze. Aztán van az a típus, aki MINDEN körülmény mellett képes azt csinálni, amit akar. Erre egy szintén megtörtént eset: az egyik gép hálózati kártyája felgyulladt (hogy miért, az most lényegtelen), úgyhogy a gép ki lett kötve a hálózatból. Ketten leültek mellé, és fél órán keresztül képesek voltak úgy tenni, mintha minden teljesen normális lenne. Végül megkérdezték, hogy arról a gépről hogy lehet belépni. érdemes még megemlíteni azt a típust, aki mindig új kihívásokat ad: "Ez MacWrite-ban van írva. Fel szeretném tenni egy UNIX gépre, és onnan PC-re, hogy Windows-ban használhassam. Hogy kell?" Az új kihívások ellenére, az ilyen felhasználók mellett az ember gyakran kívánja, hogy bárcsak inkább szemétszedőnek ment volna. Van még a "mester", aki mindent megmutat lépésről lépésre, hogy megtudd, mi a hiba. "Igy, először beléptem, így, aztán beírtam a jelszavam, így, aztán elindítottam a szövegszerkesztőt, így, aztán betöltöttem a file-t, így, szerkesztettem, így, kifújtam az orrom, így..." A hátrányuk az, hogy ezt képesek 4-5 órán keresztül csinálni. Valamint szelektív süketségük van a "Jó, és mi volt a HIBA?" kérdésre.
De nem mindig akartam programozó lenni. Most például azon gondolkozom, hogy autójavítót nyitok. A kerekek felfújásához szükséges levegő már megvan. Egy időben külkereskedelemmel akartam foglalkozni. Biztos felvettek volna, hiszen a dolgok 90%-a külföldön történik. Egyszer egy dalt is írtam. De mivel nem tudok kottát olvasni, nem tudom, hogy mi lett belőle. Néha, amikor a rádiót hallgatom, eszembe jut, hogy "Hé, ezt lehet, hogy én írtam."
Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt tudok egy teljes órát várni.
Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Ugyhogy jövő héten Londonba költözök.
A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy úszófelszerelést, amit még én magam készítettem, szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor kijöttem a medencéből, senki nem tudott úszni, amíg vissza nem mentem.
Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel.
Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejuleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd muködni abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll, addig, amíg be nem érsz dolgozni.
Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".
Aztán eszembe jut, hogy ezeken nem nekem kell gondolkozni, hiszen én csak Chief Programmer vagyok az iSYS Hungary- nál... "
|
Threaded Mode
