Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Jelzek Tömzsipörölynek, hogy megértettem. Hozzáteszem felé, hogy ha úgy kívánja, hogy halott legyen, akkor neki is fel kell jönnie ide, mert ez maximum ájult lesz, jó sokáig, de nem ölök, ha nem muszály. A törpe kicsit gondolkodik, aztán jelez:
-Csendes legyen. Ne tudjon jelezni. Ha alszik az is jó. Megyek fel.
Ismét megfigyelem, hogy mit csinál a fenti őr, felmérem a távot, mennyi esélyem lehet odaérni, mielőtt lőne, vagy kiabálna egyet.
Az őr nagyon fáradtnak és álmosnak látszik. Épp egy kulacsból iszik valamit. Feltételezed, hogy vizet, mert nem érzel alkoholszagot felőle. A nagy sima kő amin ül, valószínüleg tompítja majd a legyűrésének zaját, mert nincsenek rajta apró kavicsok. Egy jókora ugrásnyi távra meg tudod közelíteni úgy, hogy ne vegyen észre.
Ha nincs, megpróbálom elterelni a figyelmét valamilyen trükkel, kődobás, huhogás a sűrű cserjés, fák közül, valamit. Mikor körbepillantasz, hogy mivel tudnád elterelni még a figyelmét, a lejtőn felfelé kapaszkodó törpe lábai alól kifordul egy kis kavics. Az őr úgy tűnik hallott már ijesmiket és azt hiszi valami állat mászkálhat ott, mert elég lagymatagon néz arrafelé. Az álmos szeme végigfut a domboldalon és először keresztül a törpén és a fák közül épp kilépő fegyvereseken. Aztán elkerekedett szemmel néz le és látod ahogy kiáltásra nyitná a száját. Reflexszerűen lököd magad a levegőbe és még látod ahogy a tekintete feléd villan és torkára fagy a kiáltás a felé repülő alakod láttán mielőtt magad alá temeted. Ha háttal van megpróbálom a jobb karom a nyaka köré fonni megfogva a bal bicepszemet, míg a bal karom a feje tetejére teszeem és mindkét karom lefelé szorítva megpróbálom a nyaki ütőereket elszorítani, feltehetőleg elájul.
Fél percig tartod leszorítva mikor rájössz, hogy valószínüleg már a látványodtól félig elájult. Most ernyedten fekszik alattad.
Tömzsi közben felkapaszkodik melléd és óvatosan a völgy széléhez kúszik, miközben rádvillant egy vigyort:
-Kilapítottad vagy csak elfáradtál és jól jött párnának? - kérdi suttogva. A szemén látod, hogy a harc lehetősége felvillanyozta és alig várja a folytatást. - A két alsó őr is kész. Le tudsz innen gyorsan jutni a lányhoz? A kötélen vagy ugorva?


Tömzsipörölyhöz:
- Ő volt fáradt és kérte, hogy tegyem őt mély álomba, Te pedig tudod, hogy én segítőkész vagyok - válaszolom vigyorogva.
-Persze. Segítőkész. Meg jólelkű. Én meg magas elf nő, csak elcserélt a bába. - morog vigyorogva és az ájult őrtől elszedett tőrt méricskéli a kezében.

Lenézek óvatosan a mélybe, felmérem milyen mély lehet, hogy elég egy ugrás, vagy inkább a kötél, esetleg valameddig kötél, aztán ugrás. Ettől függően válaszolok a törpének.
Ahogy óvatosan követed a kötél lefutását a sima falon úgy ítéled meg, a legjobb az lenne ha a peremen át még a kötélbe kapaszkodva lendülnél le és a sima faltól elrugaszkodva úgy kétölnyi magasból pont félútra érkeznél a foglyok felé. Miközben lenézel további féltucat embert veszel észre az addigiakon felül meg az alattatok lévő falnál négy kihúzott sátorponyvát. Az egyik alól kilógó lábakból és horkolásból, úgy véled azok az alvóhelyek.
- Ha ugrok, a foglyokat védjük meg, vagy a varázslót semlegesítsük? - kérdek vissza Tömzsipörölyhöz. - Mert a kettő együtt nem fog menni, hacsak a varázsló nem áll közvetlen közelükben.
Tömzsi maga mellé egy résbe szúrja a tőrt és az ujjait tornáztatja:
-Ha megindulsz láthatatlanná teszlek amennyire lehet és próbálok vagy tucatnyit "belőled" mozgatni odalent. Amikor leérsz rohang a foglyok felé és aki az utadba akad csapd le, de ne állj meg harcolni. Addigra felérnek a többiek és vagy innen fedezlek, vagy megindulok lefelé.
A hátatok mögött lassan félúton járnak felfelé a "hajtók" közül azok akiknek íjja van, meg két harcos a kíséretetekből. A hasadékból a látszólag tovább alvó őrök mögül Feran int felfelé nektek és mutatja, hogy amint megkezditek a rohamot azonnal támadnak ők is.
Tömzsi szúrósan feléd néz és valamit mutogat aztán kissé rekedten megszólal:
-Kész. Ha leérsz akkora kavarodás lesz amekkorát eze álmukban sem láttak még. Óvjanak az istenek és ne habzsolj fel minden élvezetet előlem!



Tömzsipöröly szavaira csak egy mosoly a feleletem.
Elindulok a kötélen lefelé ereszkedem olyan gyorsan, ahogy csak tudok, de igyekszem a lehető leghalkabban tenni. Elinduláskor kicsit zavar, hogy szinte teljesen átlátsz a kezeden és magad sem tudod pontosan hol kezdődik a tested, de hamar hozzászoksz. A megadott pontnál elrugaszkodom a foglyok felé ugrok. Körötted, mintha tucatnyi félig sem látszó khál repkedne. Ahogy földetérsz. Kitör körülötted a káosz. Hatalmas kitörő ordításban megérkezem, mint egy a harci kedv kitörte jelezze a csata kezdetét és utam a foglyok felé veszem, miközben pásztázom a környezetet, merre lehet a varázsló. Összevissza rohangáló hasonmásaid közt rohansz a foglyokhoz. A körötted lévő fegyveresek teljesen megzavarodnak és a káoszt tovább fokozza a hasadékból kireppenő tűzlabda amit Feran lő be a fegyveresek közé. Az egyik íjász keresztüllövi egy hasonmásodat és "sikeresen" megöli a mögötte lévő társát. Kardok, tőrök kaszabolják az illúzió khálokat és csattannak össze a völgybe betörő csapat fegyvereivel.Ha közel van, csak egy kokit próbálok adni neki, ami megszédíti, esetleg egy időre elkábítja. Nem találkozol vele "útközben" de hogy még él azt azonnal tudod. Egy villám egyszerre három "műkhál-t" üt át és a lovak közé vágódik. Aztán kántálást hallasz ami véresen bugyogó hörgésbe fullad, ahogy a vékony pietor tőrei feltépik a varázstudó mellkasát és torkát. Ha másvalaki téved az utamba leginkább előre dölve neki feszülve taszajtom arrébb az ellent. két zavarodott fegyverest is felöklelsz. Az egyik csak elterül, a másik viszont szinte elszáll az ütközéstől és a kőfalnak vágódik. A felőle hallatszó reccsenésből arra következtetsz, hogy többé nem fog felkelni. Mikor odaérek a fogylokhoz megnézem, hogy ki van-e kötve a lánc, ha igen megnézem a kikötött végét, mennyire enged és megrántom, ha nem enged, akkor minden erőmmel próbálom a két fogoly láncait szétszakítani, ha ez sem megy, akkor igyekszem őket védeni, amennyire csak tudom. A férfi próbál az utadba állni, de felismerés csillan a szemében mikor az általad felöklelt fegyveresekre néz. Csak int, hogy a lány felé menj aztán egy arra tévedő zavarodott fickóra veti magát. A kislány a nő háta mögé rejtőzve félénk pillantásokat vet feléd, a nő arcán rettegést látsz. Mikor lehajolsz a kislány láncát tartó karóért a nő láthatóan megnyugszik kissé. A karó recseg ropog ahogy rángatod. Mögötted ordítás aztán tompa puffanás hallatszik és egy kard csapódik melletted a földre. Aki fogta nyílvesszőkkel a hátában elterülve fekszik, alig két lépésre tőled. A nő felragadja a kardot és merészen a kislány elé áll, hogy védje. A karó egy hatalmas reccsenéssel kettétörik, a kislány lánca végén arasznyi darab himbálódzik belőle.
A nő és a lány meghökkent arccal néznek mögéd. Mikor hátrapillantasz egy ölnyi magas kőfalat látsz ami eltakar mindent a völgyből, csak a fogoly férfi láncát látod "ideát" amint a falban mozog jobbra-balra, mintha ráznák a végét. Egy meglepett arcot vágó fegyveres esik át a falon és mielőtt magához térhetne a nő lecsapja a fejét.
A "falon" túlról robbanásokat, fegyvercsörgést és ordítozást hallasz.


A nő bátorságát és harciasságát meglepődve figyelem. Leginkább úgy tűnik nekem, mintha egy anya oroszlán védené kölykét. Nem avatkozok közbe, had végezze dolgát, nem akarom, hogy fölöslegesnek érezze magát, leginkább mellette segédkezem, ha baj lenne, de legfőképpen a lány egészségére próbálok vigyázni, miután már láttam, hogy a varázslót sikerült elintézniük, már csak ez a feladat maradt. Két zavarodott fegyveres tántorodik át a falon, az öregedő harcossal birkózva. Egyikük kiesik a kavargó "emberkupacból, majd felétek idnul. Jobb kezében rövidkard, zöld folyadékot izzadó pengével, baljában fogazott élű tőr. A nő eléugrik és pár pengeváltás alatt halálra sebzi. A falon túl továbbra is tombol az "ütközet". Egy pillanatra megremeg a fal aztán eltűnik amilyen gyorsan megjelent. A falnál ahol leugrottál az egyik sátor romjai közül Tömzsipöröly mozdulatlan lábai merednek elő. Körötte jókora szikladarabok és több véres, szétszakadt holttest. A fal tetejéből jókora darab hiányzik, perzselt szegélyű cakkos vonal mutatja hol volt nemrég a szikla teteje.
A táborban tombol a harc. Csonka holttestek, vérző sebesültek mindenfelé, ádázul vicsorgó vérborította arcú fegyveresek. A völgyecske közepén sötéten kavargó félgömb belsejében magas, ősz hajú férfi áll, kezei közt sistergő villámokat teremt. A "pajzson" Feran tűzállatai harapnak réseket és amint eloszlik egyikük a villámok csapásaitól azonnal másik ugrik a helyére. A férfi valamit kántál és éles hangú kiáltással szerteszét szórja a kezei közt feszülő villámokat. A völgyben heverő sebesültek éles kiáltásai fájdalmas hörgésbe fullnak. Mintha minden megremegne.
A közeledben lassan feltápászkodik a nő által lefejezett fegyveres és kardjára támaszkodva igyekszik megtartani az egyensúját. Arcából vérszín gömbökként rezzenéstelenül merednek előre a szemei. A leláncolt harcosra most a még élő ellenfele mellett még két vánszorgó holttest támad.