Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Partraszállás előtt jóval összecsomagolom a dolgaimat, és elkezdek készülődni. A piperészkedés végeredményeként úgy nézek ki, mint akkor, amikor az ellenőrző hajóval találkoztunk (fehér fonott haj, árnyalattal sötétebb bőr, királykék redőzött ruha, kezemen pecsétgyűrű) azzal a különbséggel, hogy az arcom ki van festve (nem smink, inkább maszk szerű festés).
Mikor kilépsz a kabinból, Íshar és Meríín fekete ruhájukban, derekukon széles kék övvel várnak rád. Kellő tiszteletadás után szbályos kíséretknt a pallóig kísérnek, ahol Feran álldogál. Ő is meghajol, majd Íshar-ékat követve lelépdel a pallón.
Kiszállásnál a kér sötétruhást, és Ferant előre engedem, hogy nezzenek szét rendben van-e minden. Ha úgy ítélik nem fenyeget veszély, elhagyom a hajót. A csomagjaimat a kabinomban hagyom, feltételezem Tömzsipöröly vagy más gondoskodik róluk.
A parto várakozó őrök éles tekintettel kémlelnek felfelé és kissé gyanakodva nézik a lelépő "kísérőidet". Feran kissé meghajol feléjük és hallkan mond nekik valamit. Az őrök összenéznek, majd egyikük (a rangidős) meghajol és elküldi társát a pár tíz lépésnyire féltucat katona közt intézkedő mólófelöügyelőhöz. Mire a katonái kíséretében a palóhoz ér, addigra Íshar és Meríín a palló két oldalán, fegyverük markolatán nyugvó kézzel várakozik, és Feran hátrébb parancsolta a pallótól a megmaradt őrt.
A mólófelügyelővel halk szavakat váltanak és ilemtudóan tiszteletet adnak egymásnak.
Ezután Feran fellépdel és mélyen meghajol előtted:
-Készen állnak a fogadásodra Nemesenszületett.

Eközben Tömzsipöröly és Dhar a csomagjaid szedik össze a kabinban és pár, segítségül kirendelt obsorral, együtt, a hátsó, rakodórámpán lépnek partra és pakolják, pakoltatják be a holmikat a batárok csomagtartójába.
Dhar sok kíváncsi tekintetet vonz magához.