Hollószárnyak

[aúú]

A nap nagyrészét elmélkedéssel, és készülődéssel (felszerelések ellenőrzése, stb) töltöm.
Napnyugta előtt nem sokkal vendéged érkezik.

Pettyes: a nagyúr szellemnyelven megkér, hogy ha lehet ne nagyon hagyd el a fogadót, mert túl nagy feltünést keltenél, ha mégis elmész, akkor pedig légy óvatos, és igyekezz kerülni a kívácsi szemeket.
Hogyan töltöd a napot?
Napnyugta előtt nem sokkal a nagyúrnak vendége érkezik: egy középkorú férfi, aki arcra nagyon hasonlít az úrra (akár ikrek is lehetnének, ha nincs a korkülönbség köztük). Hosszan elbeszélgetnek, majd éjközép előtt nem sokkal ismét elindultok a szentélybe. Most nem kötik be a szemed. A tengerparton haladtok hosszan, majd egy szikla beugróba léptek be, ahol a nagyúr valamit megnyom a falon (te hiába nézted a falat nem láttál semmi különöset rajta) és egy szűk rés nyílik a sziklában (oldalazva épp befértek). A túloldalon ismét matat valamit a falon, és a járat visszacsukódik. Egy félhomályos folyosón haladtok hosszan, amit egy kőajtó zár le a másik végén. A nagyúr egy az ajtó melletti mélyedésbe beleilleszt valamit (úgy csinálja, hogy ne lásd, mi van a kezében), és az ajtó kinyílik előttetek. Belépve a tegnap látott szentélybe találjátok magatokat. A sötét oltár előtt hét alak térdel, és halkam mormol egy ütemre, a nagyúr és a másik férfi is csatlakozik hozzájuk. A füstölők illatát, és a szokatlan dallamot hallva, a falon táncoló árnyakat látva, olyan érzésed támad, amit eddig csak az otthoni rönkszentélyekben éreztél.
Te mit csinálsz, míg a többiek imádkoznak?