Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Feran az Atyához fordul:
-Úgy látom mindketten tudják használni a testüket. Érdekes lesz látni ki győz. Ön sokmindent látott már, felismerte azt a szertartás szerű jelenetet? Vagy a küzdésük stílusát?

[Pettyes]

Hirtelen a kigurulásból felpattanok. Hmmm, még gyorsabb mint hittem. Ismét felveszem a védelmi pozícióm, majd úgy döntök, hogy lassan, megfontoltan megközelítem. Kb. 1,5 kar távolságra próbálok kerülni, mert tudom, hogy a karom hosszabb, gondolom hátrálni fog, de ha nem cselekszik, akkor a közönségnek előbb-utóbb nem fog tetszeni, ha megáll, akkor megállok elötte.
Mikor eléred a kívánt távolságot megroggyantja a térdeit és gyomormagasságba emeli a kezeit.
Várok egy minimális időt. Megpróbálok felé hadonászni egy-két ütés, de csak felmérés céljából. Először lessan, majd egyre gyorsabban, de még úgy, hogy visszatudjam húzni a kezem védekezésre.
Az első pár ütésednél látod, hogy a ritmusodhoz próbál igazodni, majd az utolsónál az ütésed indulásának pillanatában kicsap a két kezével és az alkarjai közé fogja a karod. Az ütésed lendülete kicsit megmocantja, de karjai szilárd ollóba fogják a jobb karod.

[Massza Rex]

-Még óvnám önt és magamat is a hirtelen ítélettől, főleg annak tükrében, hogy kiderült számomra, hogy egészen mások, mint amire elsőre tippeltem volna őket. Tekintve nevét, és a különös tiszteletet a pengéje felé, gondolom a küzdelem idejéig átruházta társára kardja őrzését, esetleg viseletét. Ha jól értettem nevét, Íshar, Okorn negyedik kardja, ami talán valamiféle rang, de egyben lehet a bizonyos szent vagy mágikus penge neve is. Sajnos most hirtelen nem jut eszembe semmi sem Okorn-ról, de majd ha időm engedi utána nézek. Vagy esetleg megkérdem magától Íshartól, ha vidám pillanatában találom (félmosolyra húzódik a szám).
Feran kérdőn pillant feléd:
-Biztos, hogy a vidám pillanat annyira jó őtlet? Eddig én még csak akkor látam őket vidámnak, mikor harc volt kilátásban. Bár hallottam egyet s mást némely viselt dolgukról.

[Pettyes]

Kicsit meglepődök, hogy ily erősen tudja tartani a karom, de gyorsan felocsudom. Feltehetőleg a befogott karom próbálja keresztező irányba indítani (fel-le), ezzel esetlegesen törni, így fogom és teljes erőmből, teljesen feltolom a kezei közt a karom, hogy karjai között a felkarom legyen hiszen itt vastagabb és nehebb bármit is csinálni. A fejét félrekapja az előrenyomuló karod elől és a karjai ollóját lenntebb húzza, hogy a karod két oldalára a befelé néző tenyerei kerüljenek és ráfog a felkarodra. ugyanakkor közel kerülök hozzá, a fejem a háta mögé próbálom húzni, hogy ne tudja megütni, a másik karommal megpróbálom elérni és ráfogni arra a karomra, amit előrébb toltam, mögé kerülni és szórítással együtt megpróbálom kiemelni, majd egy hátrafelé szaltóval indítani és kifordulni a végén úgy, hogy ő kerüljön a talajhoz közelebb Nem sikerül mögé kerülnöd, de a karodra ráfogsz a feje mellett (gyakorlatilag kissé magasan átölelted) és megemeled, hogy átdobbd. Íshar felrántja a lábait miközben a fél karodon tartja magát és a két térdét befeszíti a melkasod elé. Mikor a hátraszaltó tetején jártok (kívülről úgy látszik, mintha a melkasodra kuporodna és te átölelnéd) megfeszíti a testét, mint aki fel akar állni. A térdei a bordáidnak a két lábfeje a hasadnak feszülnek, a háta íjként feszül meg. A kezeidnek feszülő erő meglep és a fogásod szétpattan. A hátadra zuhansz, de jobb kezed karmai végigszántják az oldalát. Íshar repülése az ellenkező írányba mutat és szintén a hátára zuhan. A rekeszizmodban úgy érzed mintha valaki kalapáccsal csapott volna meg, a bordáid sajognak. Ahogy előre gördülsz majd felállsz látod, hogy Íshar bal oldalán négy véres csík húzódik és mintha kicsit szédelegne mikor talpra löki magát.

[Massza Rex]

Ferannak:- Ó, egnem nagyon érdekelnek az egyek s mások is főleg a vilset dolgukról. Hátha segít valamit a kutatás során Okorn mibenlétének felderítésekor.
-Akkor azthiszem a küzdelem után lesz mondanivalóm önnek Atya. -mondja neked, fél szemmel a küzdelemre figyelve, majd Ryel-hez fordul:
-Most kinek szurkolsz Hölgyem?

[Chris]

- Illendőségből fogadtam, de nem szurkolok egyik félnek sem, a harc elég izgalmas e nélkül is. Miért, te kinek a győzelmét reméled?
Feran kuncogva válaszol:
-Nos szerintem számunkra az lenne a legjobb eset, ha órákig tartó harc után döntetlen lenne az eredmény. Így mindegyikük elégedett lehetne és nem fűtené annyira a becsvágy a vesztest a későbbiekben, de a bizonyítási vágy hevítené a vérüket. Mindkettőjükre két-két ezüstöt tettem és mindkettőjüknél akkor mikor 2,35 volt ellenük az esély. Vagyis bármelyikük győz a pénzem visszakapom és még némi ráadást is.

[Chris]

- Valahol igazad van, valóban a döntetlen lenne a legjobb kimenetel. Az órákig tartó küzdelemről már kissé más a véleményem. A harc valóban izgalmas, ennek ellenére nem ülnék itt hajnalig, hogy mindenképp lássam a végét.
-Való igaz -bólogat Feran - hisz elvesztenénk egy egész estét a tervezésből.
Körbepillant a lelátón és egy pillanatra megakad a szeme valakin:
-Nézdd csak ki ül ott! Jobbra, alulról második sor. A három piros-zöld öltözékű férfi mellett balra!
Odapillantasz miként az atya is önkéntelenül, az Atya az ivóban látott öregembert ismeri fel, akivel Ryel és Feran beszélgetett.

[Chris]

Ha a férfi is észrevesz, akkor mosolyogva intek neki.
Az öreg, mintha érezné, hogy észrevettétek felétek fordul. Egy pillanatig hunyorog aztán mosolyogva int nektek és mutogatva közli, hogya küzdelem után beszélni szeretne veletek.

[Pettyes]

Amikor felállok, és sajog mindenem, egy kicsiny időre pihenőt veszek, majd egy hatalmas ordítással igyekszem a sajgó részeket tompítani fejemből. Elég kellemtlen, hogy ilyen képzett pusztakezes ellenfelem van. A fájdalom tovaszáll mintha sosem lett volna. Véredben felhorgad fajod büszkesége és a küzdelem öröme.

Odamegyek Ísharhoz két ember távnyira és felmérem, hogy mennyire lehet "csalóka" az állapota.Látod, hogy kissé szédeleg még, de erősen koncentrál és bal oldalát mutatva feléd igyekszik felkészülni.
Ezután fogom egy apró koncentráció után a szememben a vadászok ravaszságát és tapasztaltságát összegyűjtve minden erőmet összegyűjtöm és neki rontok, már nem nagyon figyelek a védekezésre, igyekszem elkapni ellenferem, lehetőleg egy vagy mindkét kezét a törzséhez szorítva. Az első rohamod elől kissé oldalra tér és a jobbod elhibázza, bal lábátl mereven kilöki és úgy érzed a térded szilánkokra robban a rugásától de a bal karod erős lökése visszaperdíti és mindkét kezeddel át tudod fonni.
Ha sikerül, akkor erőteljes szorításba kezdek, amit csak ki tudok szorítan magamból, annyira, hogy már szinte a közönség morajára sem figyelek oda. A földre zuhantok és karjaid erősen szorítják. Érzed hogy szinte pattognak a bordái és a fátyolosodó szemeit nézve szinte biztos vagy benne, hogy most elkaptad. Íshar leszorított kezeit ökölbe szorítva hüvelykujjait kimerevíti és valósággal befúrja a bordáid alá. Érzed ahogy az ujjai átszakítják a bőröd és a belsődbe nyomulnak. Nagy üvöltéssel roppantasz a testén és egy rángás után elernyed a kezeid közt. De érzed hogy ujjaival legalább két bordádat eltörte és a szilánkok kínját a testedben.

[Pettyes]

Elengedem az ernyedt testet és igyekszem azonnal talpra ugrani, de ahogy megérzem bordáim ropogást tudatosul bennem, hogy nem csak nekem sikerült ellenfelem kellően harcképtelenné tennem is azzal a lendülettel, ahogy felakartam pattani visszazuhanok a padlóra. A bal térdedben rendesen roppannak a csontszilánkok ahogy visszaesel. A fájdalomtól egy kicsit mosódik a kép elöttem és merengek a plafonra, majd amikor egy kicsit is sikerül összeszednem magam oldalra fordítom a fejem, hogy is áll ellenfelem. Látszólag halott, mert a teste mozdulatlan, a háta lehetetlen szögben törik meg (biztos, hogy eltörted a gerincét, de a szempillái rebegnek. Ezután nyugodtabb tempóban próbálkozok még egy felállással, feltérdeléssel és ha mozdulatlan ellenfelem, akkor megnézem, hogy még érzek-e éltető erőt benne. Mikor megvizsgálod kissé elcsodálkozol, hogy halottnak érzed, mint egy darab követ, ugyanakkor a szemei továbbra is mozognak.Ha igen, akkor lelkem egy kicsit megnyugszik, hogy nem öltem meg ellenfelem, majd hajolok felé és megpróbálok felállni.
A meghajolás és a felállás során kishíján elájulsz a fájdalomtól. Miközben meghajolsz Íshar felé észreveszed, hogy valamit mormol és az oldalán esett sebekből már annyi vér folyt ki amennyi egy ekkora emberben egyszerűen nem lehet. Aztán eszedbe villan mit mondott Tömzsipöröly a küzdelemről és reménykedve pillogsz körbe, hogy mi jön.