| 
				 Márciusi Emléktúra 48 
 Ez a beszámoló csak annak lesz újdonság, aki tegnap lemaradt az élő közvetítésről.:DDD
 Életem eddigi leghosszabb és legnagyobb szintkülönbséget magában foglaló túrája volt a szombati Márciusi Emléktúra.
 Mivel 1848 tiszteletére rendezték, így a leghosszabb táv 48km volt én ezen indultam.
 
 Mikor reggel odaértem csodás idő volt, ez nagyjából a táv feléig így is maradt, bár már korábban feltámadt a szél, de Dobogó-kő elött végig hétágra sütött a nap.:)
 
 Reggel 7kor indultam el Csillaghegyről, negyed órán belül már nem a hideg okozott gondot, hanem az hogy nem tudtam eldönteni mit vegyek még le, hogy meg ne süljek.:D
 Volt egy utca, amin fel kellett menni, a neve oly találó.... ez volt a  Hegymászó utca, egy életre megjegyeztem.:)
 Itt az egyetlen futó is visszavett a tempóból, pontosabban bandukolt felfele.
 
 Az első pont a Kevély-nyeregnél volt, amihez elöbb meg kellett mászni a Nagy-Kevélyt és végig menni, annak gerincén. A kilátás valami eszméletlen volt. A párás levegőbe burkolózó hegyek és a lent a völgyben az Egri vár.:)
 Nem, nem beszélek félre.:D
 A Nagy-Kevély mellett lett felépítve az Egri vár mása, amit az Egri Csillagokban láthattunk.:)
 Ezen a részen több kép is készült, amint lehetőségem van rá beteszek egy párat ide.
 Ha másért nem, ezért a látványért egyszer mindenkinek érdemes elzarándokolnia oda.:)
 
 Valamivel a pont után az erdőben crossmotorosok zavarták meg az erdő nyugalmát és zavartak fel egy hatalmas szarvast, aki elöttem maximum 5méterrel száguldott ettől a túristaúton keresztül. Kisebb infarktust kaptam, le is akartam fotózni, de mire eljutottam addig, hogy megtehessem a szarvas felszívódott a hegyoldalban.:)
 
 Annak, hogy itt a tavasz (valóban itt az ideje) mindenütt látszottak a nyomai.
 Volt egy többszáz méteres szakasz, ami szinte fehér volt a rengeteg hóvirágtól, közéjük vegyülve más virágok, amik minden féle színben pompáztak (Volt egy nagyon helyes kis lila virág, majd unalmas perceimben utánanézek mi lehet a neve.).:)
 
 Dobogókő elött megszámlálhatatlan hegyre kellett feljutni, a legfurább az egészben, hogy addig nekem egyetlen komolyabb lejtő rémlik összesen, vagyis lefele nem sokat mentem emlékeim szerint, annál többet hegynek fel.:D
 Mindenütt olyan élet volt, hogy hihetetlen, madarak csiripeltek, idén elösször nagy halomban láttam gyíkokat, a múltheti esőzések következtéban az ideglenes patakokban víz csörgedezett... ez késöbb okozott is némi gondolkodnivalót, de erről majd késöbb.:)))
 
 Két-Bükkfa-nyeregnél, valamivel féltáv után beiktattam egy kis pihenőt és megejtettem egy beigért helyzetjelentést, igaz rossz helyre elsőnek.:P
 KB 10-15 perc pihi után elindultam fel Dobogókőre addigra már beborult az ég és igencsak csipős szél volt. Néha azon elmélkedtem, hogy lefúj a hegyoldalból, ha nem vigyázok.
 A kilátónál kicsit keresgélni kellett a pontot, érdekes volt, az első odaérkező túrázókat nem irigyelem, hisz nekem 10másik emberrel egyetemben hosszú percekig tartott megtalálni a pecsétet, pontőr nem volt, csak a helyi büfé egyik asztalához volt kikötve a pecsét, ami addigra már nem is nagyon fogott.:D
 Ezekután elindultam lefele, követtem a leírást, de valahogy nagyon nem stimmelt valami. Nekem a piros sáv jelzésen kellett volna lennem, ehyelyett a piros és kék sáv közös szakaszán voltam, hiába böngésztem a térképet, ilyen szakasz nincs arrafele... megkérdeztem egy környékbeli kirándulót és tőle tudtam meg, hogy a kék sávot "elterelték", azért nincs jelezve a térképen, mert 4év múlva visszakerül a régi helyére, mondhatom gyönyörű, már frászban voltam, hogy eltévedtem, de szerencsére nem.
 A terelés végénél megláttam a táblát, ahol erre felhívják a figyelmet... nem tudom, hogy egy akkora tábla hogy nem szúrt szemet a másik végén!?:)
 Ezen a részen ért egy kisebb meglepetés, konkrétan az, hogy kb másfél km után, eltünt az út előlem.:D
 Olyan meredek lejtő következett, hogy néhány méter távolságból lazán szakadéknak hinné az ember.:)))
 Mókás volt ezen lemászni.
 
 Sikáros fele menet viszont többször elkavartam... rossz úton indultam el, jó úton, de rossz irányba, valahogy mindig úgy alakult, hogy a többi túrázó szembe jött velem, vagy olyanokat előztem meg pár kilóméteren belül többször is, akikekkel legutoljára valahol a túra elején találkoztam.:)))
 
 Sikáros után Lajos-forrás volt terítéken... Lajos-forrást és a kék keresztet egy életre megjegyeztem.:DDD
 Az az emelkedő nem semmi, valahol félúton éreztem úgy, hogy kész én ott halok meg.:)
 Valami kegyetlen meredek és hosszú.
 Plusz adalék volt itt a túristaúton keresztül fgolyó széles patak:D
 Ezen menj át szárazon, nagynehezen sikerült, bár nem sok választott el a patakbaborulástól:P
 De feljutottam, majd az első arra járó emberkét leszólítottam, mondván biztos ő a pontőr, amilyen peche van pont akkor turkált a zsebében, abből szinte biztosra mentem, hááát nem ő volt.:DDD
 A két pontőr egy padon kuporgott pár bátorító szó és elindultam a cél felé.:)
 
 Pomázon csak azért nem kavartam el, mert mentek elöttem.:P
 
 Végül 16:35kor értem célba.:)
 Azt állította egy másik túrázó, hogy nem volt 48km a táv, hogy kevesebb volt, de ők nem tévedtek el.:P
 A célban tea és zsíroskenyér várt mindenkit, egy ponton szörpöt osztogattak, jó kis ellátás ahhoz képest, hogy a leírásban nem igértek semmit.:)
 
 A szervezés hagy némi kivánnivalót, de ezt tudjuk be annak, hogy egy cserkészcsapat volt a szervező.:)
 Az itiner csak szöveges leírást tartalmazott, nem volt vázlatos térkép, vagy egyéb és nem tartották nyilván hany jelentkező (és ki) is vett részt a túrán, ami mondjuk nem a legegészségesebb valjuk be őszintén.
 
 A HÉVig még jó másfél kilcsit kellett sétálni, szóval az a 48km, csak 48km volt.:P
 
 Képek lesznek a napokban.:)
 
 
 Idei teljesített táv: 278,13 + 38 = 316,13km.
 Idei teljesített szint: 8877 + 1654 = 10531m.
 
 
 
				__________________"Csak keresed magad,
 Hogy mire vagy jó?
 Csak kérdezed magad,
 Hogy mire vagy jó?
 Ha a szíved cserben hagy,
 Mire vagy jó?
 Ha a dühöd elragad,
 Mire vagy jó?"
 
 
                 Last edited by Cassandra; 03-18-2007 at 12:41..
 |