A gonosznál ált mindig csak valami külső erő, vagy olyan cél tarthatja őket egybe, amitől mindeki fél vagy amit elfogad. Különben hamar egymást kezdenék csipegetni
A "jóknál" ugye alapból adott a menjünk együtt, meg üssük le a gonoszt közösen feeling, de a "gonoszoknál" ezek nem működnek. A közös leütés még oké (bár az igazi gonosz itt is helyezkedik), de a végén: kié legyen a zsákmány, esetleg milyen felosztásba, stb. Vita = majd bunyó, vagy hátúlról mellbe egy sötét éjjelen
Bizalom nélkül elég nehéz segíteni a másikon, hisz nem társ ő, hanem vetélytárs, konkurencia. Ergo nem is "kell" neki segítség
Ki is örködik éjjel? Én nem hajtanám álomra egy olyan karakter mellett a fejem, aki passzióból gyerekeket boncol és eszik!
Ha hosszú mesét akarsz, akkor kell valami közös erő. Egy rendbe tartoznak, tilos a renden belüli torzsalkodás. Közös a vallás, ami tiltja a hívek egymás közti harcot, mágikus béklyó készteti őket a közös együttlétre, stb.
KELL valami összekötő elem, különben a mese a karakterek egymásközti akcióikról fog szólni. (persze ha ez a cél, akkor jó, mert kijöhet belőle pár humoros story)
Én most ép egy toroni partyt mesélek (amolyan drak side feeling) egy Yankari BM rend (Asanga) tagjai egytől egyik a karik (van itt Bm, kínmester, harcos és gladiátor). A rend nagy méregkeverő és veszett hírű, és a karik sem osztanak kegyelmet. Rengeteg kapcsolat és rengeteg ellenség. Persze még nem tudják, hogy a primor (jk) nem a rend odaadó tagja, hiszen iker fejvadász, akit Shulurból küldtek egy fejes fejéért. Még nem fér hozzá, de idővel a rend majd helyzetbe hozza majd. Mindeki igyekszik megfelelni ezerrel a rend elvárásainak, hogy feljebb jussanak a ranglétrán, meg kapjanak jutalmat, de közben azért van idő a saját pecsenyét is sütögetni
