Olj sokak idő után edj kis folytogatás: (csak hogy bizonyíccsam, hogy az új évhő új engem nem attak.)
Falig hördülésére Gombolyag abbahagyta a jessz gomb keresését és a félhelf elfehéredő fülei alatt a szemébe nézett:
-He? - tudakolta igen bőbeszédűen.
-Eztet ismerem. Azé nem értettük meg őket, mer nem tanulták meg a kijevi Ködöst amit mindenki ért. Csak a saját kihalt nyelvükt tudják érteni jelbeszéddel. Eddig csak hallottam róla. Valami joghurtos tejtermékes neve van a nyelvüknek. Valami kűr vagy sír vagy mi. De lehet, hogy kőr. Van belőle Ó is, meg talán Ő, de ebben nem vagyok biztos.
Gombolyag dühös szemöldökrángással vágott Falig elmerült mondókájába, amitől az rögvest elhallgatott és Gombolyagnak két napig fájt.
Miután nagy nehezen felrázta a félhelfet és elolvasta a mellékelt tájékoztatót is rájött, hogy ezt nem kellett volna. Hagyta had ülepedjen le kissé alig gyomra és szelíden felpofozta, hogy magához térjen.
Falig kipattanó szemeiben áhitat ült:
-Látomásom támadt! A nagy Isten Markon tenyerében voltam és beszámoltam neki eddigi utamról. Ő kacagott és barátságosan megrázott, hogy minden, egykor gusztusos és tápanyagértékkel bíró dolog távozott belső szerveimből.
Aztán megáldott a szent szájtörlőjével mitől kellemesem megmelegedett arcom!
A félhelf átszellemült arccal lépett előrébb és Gombolyag magában imádkozott, hogy 1. ne nézzen a lába elé és ne tünjön fel az a nagy tócsa előemésztett kaja és gyomorsav a földön ami belőle kijött, 2. ne nézzen tükörbe, mert Gombolyag gyűrűjének nyoma jól látható lenyomatot képez arculatán.
Mikor végre úgy-ahogy napirendre tértek a közjáték felett újra a néma szerzetesek felé fordultak.
Elképedve nézték a kiszáradt csontokon lengedező csuhákat, az üres koponyákban fészkelő madarakat és a négysávos szekérutat, ami egy nagyváros kapujához kanyarodott. Alig tíz lépésre tőlük festőállványok sorakoztak amig mögött vigyorgó emberek és egyéb izék ecseteltek valamit. Egy nagyhangú és hosszú combú szöszke csaj pirosaskék bárdot tartott a magasba és éles hangon kiáltozott:
-Kérem a kettes számú tarin turiszt csoportot, hogy nagyongyorsan fejezzék be a környék feltúrását és a szoknyám alá futkosást! Gyűjjenek ide! Minden kibányászhatót elvitt már az előző csoport és csak a jövő héten ásnak el újjab megtalálható kincseket. A kincsekből és a bugyimból addig a a bazársoron vásárolhatnak! Az irodára hivatkozva 20% felárt kapnak! Addig tekintsék meg a századok óta partraszálló kalandozókat!
-Te! - bökte meg társát Gombolyag - mi a franciakulcs történt itten?
Falig zavartan elővette hárompöckös felhúzós micsodáját és megnézte. Aztán eltette.
-Nemtom ammeg! Asszem, Karton a Nagy isten úgy döntött megviccel minket kicsit. Na inkább húzzunk innen.
Falig intett egyet botmikszerével és nem történt semmi. Elkezdte emlegetni Fonalat és annak különböző szerveit, mire Gombolyag közölte vele, hogy ha sokáig szidja még a jó édes anyját akkor keres más fő mellékszereplőt és visszavonja az eddigi gázsiját is.
Falig végre rájött mi a gond és a botfixer hagyományos elemét kicserélte durvacelre. Nagyon dúúúrva lett. Még intenie sem kellett és máris kedvenc kocsmájukban ültek Herejön városában. A vendégek nagy része fejvesztve menekült. Csak olyanok maradtak akik személyesen, sőt! Hírből sem ismerték a két harangozót. Hozhozom a tétova pincér félve kacsázott feléjük, majd miután észlelte, hogy a kacsa semmit sem használ és nem űzi el a látványt, tűzszerészpáncélt és garantáltan törhetetlen hártyaüveg sisakot öltött majd az itallappal és egy köténnyel felszerelt újonc pincért rúgott az asztal felé.
A naív, elsőnapos pincér feltápászkodott, leporolta magát és hőseinkhez lépett:
-Mit parancsolnak az urak?
-Bort! - vakkantotta Gombolyag. - Aztán jöhet a pálinka és minden alkoholtartalmú dolog ami fellelhető a környéken. - A fiatal pincéren baljós előérzet suhant át, de nem rendelt semmit úgyhogy nem is foglalkozott vele.
-A magam részére némi búzát és békességet kérnék - közölte nyájas hangon Falig, majd jólesőt böfögött és halkan bégetve kérődzeni kezdett.
A pincér elrohant és leadta a rendelést, majd 25 méterről kőrling teknikával felszolgálta.
Talált és nyert. Igaz, hogy a levert gyertya kigurult a fogadóból és a fél város leégett, de legalább nem kellett a közelükbe menni és kevesebb gyúlékony anyag maradt.
-Te Falig! - bugyborékolta a kancsó mélyéből Gombolyag - valamit nagyon elku....ltúrálódtál az előbb. Most megint mehetünk át a tengeren. Hányóddhatunk a hullámokon, hányhatunk a palánkon át. Úgyhogy ne tömdd kétpofára a madárkajádat hanem ugassá valami magyarázkodásfélét.
Hogy Falig mit felelt volna tán sosem tudjuk meg, mert ebben a pillanatban kivágódott a kocsmaajtó és ott állt a feketén világító nyílásban az egyetlen valaki aki önként leült melléjük (az első találkozás után is!) bármelyik kocsmaasztalhoz, vagy evezőpadra.
Hozhozom megpillantotta az alakot és az idegtől forró fején szétpattant az üvegbúra. Míg a sebesült pincérek elhunyt társaikat vonszolták félre, az alak bentebb lépett. Öles alakjához jól illett két méretes begye és a testére szorosan tapadó hímnemüek. Egy mozdulattal lekanyarított magáról két járőrnyi városi őrt és hajából kisimította a gubancokat és pár retardált szekszmániást. Tűsarkú topánjának döngő lépteivel odacsörtetett Gombolyagékhoz és fejüket szerető mozdulattal tőgyei közé vonta, amit az ebből kimaradó nyáladzó rajongók fujjolással és helyükbeképzeléssel kísértek, majd többen végkimerültek.
Ezek után recsegő ruhácskájában melléjük csüccsent a harangozók szekszujális vágyainak állandó tárgya, a farban-begyben legerősebb, nem épp íkújáról, de eszéről sem híres kantarolónő Prosztata de Kapar.
|