[Cassandra]

Téli Teljesítménytúra, az első kutyával együtt teljesített túrám (Mostanság valahogy minden túrám valamiben első. ), nevével ellentétben leginkább őszire sikeredett.
Kicsit sáros, kicsit esős, kicsit trutyis időnk volt a télre igazából semmi nem emlékeztetet, egy-két hűvösebb fuvallaton kívül. Némely fák már rügyeztek, szegények jól megjárják, ha valóban megjön a héten a fagy.

No ezen a túrán nem voltek ellenörzőpontok, csak egy rajt és a cél.A táv 25km volt, a szint pedig 782m.

A túra Budakalász Lenfonógyárnál indult és Klotildligetnél ért véget.Induláskor néhány felhő volt csak az égen és sütött a nap... no és persze az előző napok esőzéseitől a sár itt ott sípcsontközépig ért.

Az indulásnál most nem volt semmi galiba, pórázra csaptam Liza kutyát és irány a nagy kaland.

7:40kor indultunk el a rajthelyről. Az első szakasz volt a legdurvább, a maga kis 343m-es szintemelkedésével. Furcsamód nehezen bírtam, le, le maradoztam alkalmi túrapartneremtől, aki folyton szivatott, hogy, hogy nem szégyellem magam, hogy egy öregapó is leelőz hegynek fel (Mint késöbb kiderült az öregapó kispistázott, mert menet közben többször is visszaelőztük, úgy, hogy elötte nem ment el mellettünk.).
Kiskutya (kissé duci németjuhász.) olyan lelkesen rohangált, hogy nem hittem a szememnek, első túrája volt és nagyon élvezte.

A hosszú emelkedő (Kevély-nyereg) után kicsit nyugisabb szakasz jött.
Ezen a szakaszon érintettük a Csobánkai nyerget és a Macskabarlangot, majd újabb emelkedő (És innentől a szalagozásra kellett hagyatkozni, mert jelzés nélküli utakon mentünk tovább.), ami a Ziribár hegyre vitt fel minket.Ez volt az utolsó komolyabb emelkedő és itt voltunk KB féltávnál.
Percekig úgy nézett ki, hogy feladom. Begörcsölt a vállam és a lábam, pár percig üldögéltem az esőben (Mivel innentől többször eleredt.) egy fa alatt, majd elindultam tovább, a bal karom KB egy órán át teljesen használhatatlan volt, fel se tudtam emelni. Nem sokkal késöbb rájöttem ennek az okára és megfogadtam, hogy jobban figyelek legközelebb, ha túrára indulok.

Innentől egy órán át szinte csak bandukoltam, vagyis így hittem, mint végül kiderült tévesen, mert elég jó időt mentünk.

Valahogy eljutottunk 18km-ig(Pilisszántóig), amikor beültünk az út szélén egy fa alá, addigra Lizus lelkesedése is kezdett alábbhagyni. A negyedórányi pihenés után nekem is jobban ment a menetel és az utólsó 6km-t hamar magunk mögött hagytuk.

Rapi nem az én tempómhoz van szokva, szegényt igen rendesen visszafogtam, egy ideig probáltam felvenni a ritmusát, de az a tempó, amiben ő megy, annak elérése számomra igencsak távolinak tűnik.

A célba érve kiderült, hogy elfogyott a tea, pedig már nagyon vártam.
Helyette hagymás zsíroskenyeret osztogattak, úgyhogy ezt kihagytam. Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt (Mindkettő nagyon szép, talán a legszebb díjaim egyike.)... kereken 6óra alatt értem be (7:40kor indultam és célbaérkezésnek 13:40-t írtak a papíromra.), ami valamivel kevesebb, mint 4,2km/h-ás átlagsebességet jelent.
Őszintén szólva erősen csodálkoztam hogy lehet ez (Állítólag egy-két szakaszon nagyon rákapcsoltam, de igazából ez nekem nem rémlik.).
Ujfent 1-2 perccel késtük csak le a vonatot... a tömegközlekedés úgy látszik mostanában ellenem van. Így a 3órés vonattal indultunk haza.

A túra képekben:

A kezdet, hegynek fel. Már itt lemaradoztam villámlábu barátaimtól.


Egy kilátó Valahol Csobánka elött.


A Macskabarlang:


Egy életkép... ilyet és ehhez hasonlókat láttunk és kerülgettünk folyamatosan.


Ez volt a táj, kicsit ködös már az út második felében, de a ködbebúrkolózó hegyeknek is meg van a varázsa.




És íme a vége: Szétcsúszva... lehetne a kép címe.
Liza kutya túl jól játszotta a szerepét, mert agyonsajnáták azalatt az idő alatt, amíg a célban vártuk a vonatot.)))


Összegzés: A körülményekhez képest viszonylag jól éreztem magam. Bár nem ez lesz életem legemlékezetesebb túrája. Igazából semmi maradandót nem nyújtott.
Viszont jó volt a szervezés, hibátlan a szalagozás, eltévedni se lehetett és nagyon szép a kitűző.