Téli Mecsek reloded Spring version
Most kicsit később 5-kor volt az ébresztő, A társaság a régi Atival kiegészítve.
Ónos szitálástól egyáltalán nem kellett tartani a +5 fokos hajnalban, kicsit odalépve vágtáztunk le Pécsre ahol felvettük a koleganőmet és írány a Teca mama vendéglője.
Bakancs húzás, nevezés, indulás.
Teca mama kutyái a rajtnál majdnem felfaltak a reggelimmel együtt... Majdnem ez történt Atival is pedig az ő szedvicsében tuti nem találtak volna fogukra valót
Az első pont Jakabhegy, vmiért mintha nem erre az útvonalra emlékeztem volna tavajról, de a régi itinert nézve akkor is erre kellett hogy jöjjünk
Idén nem volt fini csokis croissan csak vmi rumos kókuszos rúd, nem izlett így a Melasz falta be.
Innentől lefelé vitt az út a második EP-ig ami Orfűn volt. Ezt a szakaszt tavaly is szerettem, és amat szintén itt húzott el megint mellettünk
Elég jó tempóban tudtuk magunk mögött ezt az 5.6km-es szakaszt.
A ponton isteni forró tea és zsíros és margarinos kenyér várt minket. A teának mondjuk most annyira forrónak nem kellett volna lennie hisz közel 20 fok és szikrázó napsütés volt. Egy szimpla pulcsiban simán el lehetett lenni
Orfű után egy kisebb hegyen átkelve majd egy lájtos sík szakaszon bandukolva jutottunk el a 3. EP-hez a büdös kúthoz. Ez a szakasz rövid 3.2km volt csak. Sajnos puding se volt az idén csak sajtos ropogós, de kárpótoltak minket a koleganő ismerősei akik épp a kulcsosházban buliztak. Tele tukmáltak minket görög mazsolával, zöld magnélküli cseresznye befőttel /elég bizarul nézett ki/, vörös dióval és füstölt sajttal
Az út ismét emelkedni kezdett, majd asszem itt volt az a csúnya lejtő amin aztán leértünk a Melegmányi völgybe.
Most kedvesebb emlékeim lettek mint tavaly. Nem volt jeges a meredek partoldal és kevesebb víz folyt a patakban így jóval kevesebbszer fenyegetett a patakba esés veszélye
4. EP-én ismerős pontőr és lekváros süti
Melasz és a koleganőm itt már meg se vártak minket...
Besütiztünk megettem a másik szendvicsem Ati a szomjhaláltól tartva a forrásból megtöltött még két üveget vízzel és indultunk Dömörkapu felé.
Az út szinte végig emelkedik ezen a szakaszon, de most mégse éreztem olyan vészesnek
5. EP Dömör-kapu idén kólát sem osztogattak de volt ad-libitum narancs és alma szörp és nápolyi. Az utóbbi nem igazán jött be mert vaniliás volt...
Kicsi üldögélés után irány a Misina.
Ez már kicsit kaptatósabb emelkedő de legalább nem hosszú. Misinára felérve nekivágtunk az utolsó EP-hez vezető útnak a Tubes felé.
Hát ez a szakasz szerintem megnőtt tavaly óta
kizárt hogy ilyen messze volt a Tubes
6. EP szintén ismerős pontőr és marcipános szaloncukor.
kisebb szusszanás, összeszedtem a lekierőm a zöld körös útra ami nem túl szép emlékkel élt a fejemben
De most két számmal nagyobb bakancsot hordva már nem volttak ujj darálós problémáim de az ilyen hosszan lejtős szakaszt a térdeim továbbra sem szeretik igazán.
A célban kissé túlfőzött leves emléklap és kitűző
+ átvettem a bronz fokozatú emlékbögrémet is
Jó szervezés, remek túra
Isteni tavaszi idő langy szellő
Ennél kiválóbb túra időt kivánni se tudnék