Quote:
|
Originally Posted by Enkidu
Nekem mindenképpen favorit a Lost Highway, az a legelborultabb, a szőke csajt is imádom benne meg az őrült zenéket.  A Mulholland is tetszett, bár kicsit már túlmisztifikált (idáig 3 értelmezési lehetőséget találtam ki a haverommal, és nem tudunk dönteni persze ez nem baj). A Radírfej is nagyon jó, hihetetlenül ütős hangulata van, egy-két apróság miatt olyan erősen gyomorforgató, hogy többen abbahagyták menet közben ismerőseim közül, akiknek ajánlottam.  Szerintem az a film inkább a tudatalattira hat, mint a tudatos énre. Jó minimalista stílusúnak tűnik, ugyanakkor hatalmas műgond van benne. A Kék bársony szerintem Lynch egyik legjobbja a Lost Highway mellett, letisztult, érthető, de egyéni és érdekes. A Twin Peaks szintén nagyon király - ahhoz képest, hogy sorozat. De azért mégiscsak egy sorozat, amit nagyközönségnek szántak, némi erőltetett romantikával és drámával, ezért szerintem igazából nem mérhető Lynch "rendes" filmjeihez. Az más kérdés, hogy nem volt még sorozat a TP-en kívül, amit lelkesedve, izgulva és rajongva néztem volna végig.
Lenti hármat nem láttam, sokat vesztettem? (Dűnét azért halogatom, mert 1000 éve olvastam a könyvet és nem emlékszek semmire.) |
Dűnét mindenképp nézd meg, nekem az nagyon bejött.
Mulholland-t én egyáltalán nem tudom értelmezni, mondjuk csak 1x láttam, de majd talán lesz vmikori időm megnézni még párszor.
Kék bársony és Lost highway szintén profi. A színészeket is bírom, akiket tökéletesen összeválogat.
A zene minden filmjében fantasztikus.
Azért nekem a TP is nagyon tetszett, pláne, h nem lett happy end. Ragyogó karaktereket sorakoztatott fel, sok humorral.
Mulholland értelmezés?