Quote:
Originally Posted by Padlócsempe
A játék nagyon összetett és fennáll egy kényes egyensúly
|
Ezzel a mondatoddal egyet is értek, és nem is.
Egy egyszerű példát veszek alapul: a piacot. Most felejtsük el az összes témát, ami ennek a módosítására lett felvetve. A piacon a legtöbb csoportban általában egyensúly van. Nem mindig, és vannak csoportok, ahol a kis kínálat miatt ez nem alakult ki. De nagy általánosságban a kereslet és a kínálat egyensúlyban van. Lehet termelni a piacra, ezzel lehet pénzt szerezni; lehet spekulálni a piacon, és ezzel pénzt szerezni; ha valamire szükséged van, akkor azt megveheted viszonylag reális áron. Egyensúly van.
Miért van meg ez az egyensúly?
Azért, mert titokban egy csomó embernek szóltam, hogy te termelj piacra, te is termelj piacra, te vásárold néha fel, és tedd ki drágábban, te pedig bonts le minden bányát, és mindent a piacról szerezz be?
Tegye fel a kezét, akit ilyesmivel megkerestem.
Vagy azért lenne ez az egyensúly, mert a háttérben van egy komoly mesterséges intelligencia, ami saját maga is termel, ha valamiből kevés van, és felvásárolja az árukat időnként?
Találkozott valaki ilyennek?
Azért van egyensúly, mert akik értik a piac működését (és ez nem bonyolult), azok kiigazodnak rajta, és a játék nyújtotta kereteken belül beállítják ezt az egyensúlyt.
A legélesebb példa erre az anarchista csoport, ahol ha egy-egy napra 1000 arannyal drágább a piacon a tekercs, akkor máris "kész, abbahagyom a játékot" felzördülések jelennek meg a fórumon. Ennyire be van állítva az egyensúly, és ennyire kényes ez az egyensúly.
Nem azért kényes, mert a tekercsnek 3000 aranynak kell lennie, és ha 4000, akkor mindenki csődbe megy. Hanem azért, mert rengeteg ország úgy van felépítve, hogy 3000 aranyért veszi a tekercset, és ha drágább, akkor valami máris borul. Ha anarchról van szó, akkor adott esetben az illető mind a 100 országában.
Jó játékos vajon valaki attól, hogy egyetlen napi piaci árváltázos borítja 100 országát?
Nagyon sok esetben az egyensúlyt nem a fajok adottságai, hanem a körülmények határozzák meg. Egy adott csoportban ma teljesen jól összelopkopdhatsz tartalékokat egy félelffel. Ugyanebben az időben egy másik csoportban esetleg nem. Ugyanabban a csoportban esetleg egy hónap múlva megint nem, mert mindenki csak lopásból próbál megélni. Amikor rájön, hogy ez nem megy, akkor inkább más fajjal próbálkozik, és egy kis idő után megint kifizetődő lesz lopnod. Különböző eredmények, miközben egyik faj adottságai sem változtak.
Ki a jobb játékos vajon? Aki azt mondja, hogy egy hónap alatt megszedi magát félelffel; vagy az, aki panaszkodik egy sort, majd két hónap múlva rászánja magát, hogy háromezredikként megpróbálja a már rég átalakult csoportban a félelfet, és konstatálja, hogy semmit se ér? Lesz két vélemény: az egyik szerint egy hónap alatt összeszedett annyi tartalékot, ami az A topjáig elég; a másik szerint nem tud lopni semmit, viszont körönként 7 sereggel mászárolják. Ki a jobb játékos?
Az erőviszonyok nem változtak, a példában az egész idő alatt ugyanazok a feltételek voltak a félelfre is, és minden más fajra is. Senki nem lett erősebb, nem változtak a piaci szabályok, nincsenek új faji varázslatok. Miért bomlott mégis meg az egyensúly? Azért, mert megváltoztak a szokások. Van, aki kihasználja a lehetőségeket; van aki védekezik a változás okozta új fenyegetés ellen; és van aki 5 éve játszik, de most nem érti, hogy mi történik. A három közül ki a jobb játékos?