Fu, hol is kezdjem. Úgy emlékszem, a 2000-es, olaszok elleni vb selejtező volt az első magyar válogatott meccs, amit megnéztem a tévében. Horváth Feri belebotlott kétszer a labdába, 2:2 lett a vége, ez már történelem. Az azóta eltelt 10 és fél évben nem láttam még olyat, mint ma. Persze, volt olyan, hogy a csapat 2:0-ra verte a németeket Berlinben Air Sanyi duplájával, játszottak idehaza 1:1-et a spanyolok ellen, de ezek mind olyan felkészülési meccsek voltak, amelyeket az aktuális ellenfél a háta közepére sem kívánt. A legnagyobb gond a magyar válogatottal az említett periódusban mindig az volt, hogy nincs kialakult játéka. A tétmeccseken a kiscsapatok ellen ugyan mindig találtak 1-2 gólt, de a nagyok ellen rengeteg interjú és fogadkozás után rendszerint vereség lett a vége.
Ma is kikaptunk, de ennek ellenére örülök a látottaknak. Nincs mit tenni, a holland csapat egyszerűen jobb játékosokból áll, és a végére a mieink már levegőt is alig kaptak. De 60-70 percig képesek voltak játszani! Egyenrangú ellenfelei voltak a legutóbbi VB ezüstérmesének és ami ennél is fontosabb, volt támadójátékuk. Persze, lassúak voltak kicsit a srácok és sokszor elég körülményesek, de végre támadásokat építettek, helyzeteket alakítottak ki és fejeztek is be. Priskin kezdőbe állítása hihetetlenül jótékony hatással volt a csapatra, mert ugyan nem sok vizet zavart azalatt az idő alatt, míg a pályán volt, de teret tudott teremteni a mögötte futballozóknak. Ennek pedig három gól és helyenként látványos foci lett az eredménye.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy hajrá fiúk, csak így tovább! Bár elég pesszimista alkat vagyok, de lassan kezdek én is hinni a válogatott hosszútávú sikerében.
2011.03.29., labdarúgó európa bajnoki selejtező, Amszterdam:
Hollandia - Magyarország
5:3