[VérGyöngyTyúk Z]

Télleg!
A mókustészta kimaradt (((((


Na mindegy.

Egy kis folyt köv.:

"Falig megborzongott mikor meghallotta Gombolyag részeg vonyítását a fedélzet alól, majd taktikusan elbújt az árbóc mögé, mert sejtete mi következik.
Mégis meglepődött. Ilyen gyorsan még nem látott embert futni leszaggatott gatyával. A fedélzeti ajtón kirohanó kapitány irtózatos sebességgel futott az orr felé, hogy az ott elhelyezett maflavetővel véget (és maflást) vessen a mögötte előnyomuló borzalomnak.
Gombolyag a kapitány fél nadrágjával a kezében, időnként az arcához emelve "műsoros" részét átszellemült mosollyal vett mély levegőt, aminek láttán több matróz viszontlátta korai vacsoráját, és ebédjét.
-Ó szépséges istennő várj meg! Itt felejtéd csipkés keszkenődet!
Gombolyag elszántan, a merevrészegek mosolyával közelített egyre jobban szíve hölgyéhez, aki hevesen káromkodva és köpködve fordította felé a nehéz maflavetőt aztán lőtt.
Az első lövés kissé magas let. Az árbóckosárban rejtőző kiskorú egyének valamennyi lopott holmijukkal együtt (köztük a kormányos fa féllábával és fogsorával) messzire száltak mikor a maflás telibe kapta rejteküket.
A második meg kissé alacsony, aminek a környékbeli cápák nagyon, -a hajófenékbe ütött lyukon kieső matrózok nagyon nem,- örültek.
Harmadik lövésre nem maradt ideje. Gombolyag átszellemült mosollyal ölelte át és a (pillanatnyilag) túlélő matrózok és Falig röhögésétől kísérve megtette vele AZT! Amit már régóta senki! Amire nem volt példa mióta leütötte első vércápáját a kukimon tengeren! Igen! Gombolyag egyetlen sima mozdulattal a nadrágjába nyúlt és elővette, aztán az iszonyattól kerekre tágult szemű kapitány hátsójára rakta!
A látványtól még Falig is elhányta magát. A matrózok még életben lévő kis csoportja sűrűn vetette magára a keresztet és egyéb vetnivalókat (később bő termést hoztak és jól megéltek a matrózok) a látványtól.
A kapitány sokat megélt teste ernyedten hevert az orrfedélzeten, Gombolyag a krém utolsó cseppjeit kente a hátsójára. Aztán egy lendületes mozdulat és ....
Az üvöltésbe més a parton közeledő néma szerzetesek is belevakultak.A Fedélzeten ájultan heverő matrózok közt Gombolyag bóklászott, teli, vagy legalább valamennyi szesztartalommal rendelkező üveget keresve.
Lassan kijózanodott eléggé, ahhoz, hogy Falig elé merjen állni:
-Eszt mijért kellett? -Kérdezte összevont szem és homloköldökkel.
-Mit mijé vazze? Hukk.. - kérdezett vissza a hős Gombolyag.
-Azt - mutatott szótlanul Falig a kapitányra.
Gombolyag szemei elkerekedtek mikor meglátta mit mutat neki Falig.
-Ezt, ezt én tettem???
-Te.
-Hogy lehettem ennyire kegyetlen? - Gombolyag kishíján sírt a látványtól. - soha többé nem lesz így nedves! - nyivákolta bőgő hangon - Mindig száraz marad!
Térdrehullott saját kegyetlensége láttán.
A kapitány égnek meredő hátsóján pedig a hatalmas fehér folt közepén ott volt lángoló betükkel felróva:
LIBERÓ