[Dus]

Nah, akkor egy kis történet folytatás:

2008.10.31. 8 órától
2008.11.04. 14 óráig

*Talán a szokatlan környezet, talán a tény, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a szoba jogos tulajdonosa nem hagyta, hogy igazán jól kipihenje magát. "Jobb lesz ha lemegyek és eszek valamit, attól mindig jobb kedvem lesz" gondolta magában Kenny. Rövid készülődés után így is tett. Eközben Emphus már egy rövid ideje, csak feküdt a szobájában, nem aludt. Most végre erőt gyűjtött, hogy felülhessen. Miután ezt megtette, felvette mithril láncingjét, amit sose szokott levenni alvásnál, de előző nap mégis ezt tette. Ezután felvette szerzetes ruháját, ami egy válltól lábfejig érő köpenyt jelentett, csukjával. Kinyitotta az ajtót, kilépett rajta, majd gondosan visszazárta. Ezután csöndben leosont a lépcsőn. Az ajtó nyikorogva nyílt a szobát védő varázslatok egy kattanással engedtek, és kilépett Ellanion is a szobájából, kin látszott hogy egész éjjel varázsolt. A szeme fáradt és karikás viszont a keze és egész testén és teste körül varázslat sziporkázik szinte kicsattan a visszafojtott erőtől. Elindul lefelé a lépcsőn közben ellenőrzi hogy mindene, amulettje, és a kardja is nála van. Közben leért Kenny a földszintre. Odalépett a fogadóshoz, szemeit dörzsölte és közben halk alig hallható hangon reggelit kért magának. Lassan a forró tányérral megindult a sarok felé, hogy ott folytassa a várakozást ahol tegnap este abbahagyta. Mikor Kenny a sarokba ért az hallatszódott, ahogyan Ellanion csöndben lépdel lefelé a lépcsőn. A csaposhoz megy és miután megnyugtatja hogy most nem fogja megtámadni reggelit rendel magának és leül Kenny mellé aki szemlátomást elszunnyadt* Szép napunk van. *Mosolyodik el derűsen. Emphus is megérkezett a fogadóba. Mikor elment mellette Ellanion a lépcsőn, intett neki, és mikor ő is leért, látta, hogy a mágus egy férfihoz megy oda, akit még nem látott errefelé. Rendelt magának egy csésze teát a csaposnál, majd megkérdezte tőle.* Nem tudod esetleg az a férfi ott ki?? *Mire a csapos elmondta röviden a tegnapi fogadóban történt dolgokat. Emphus mélyen hallgatott, majd megköszönte a beszámolót és a teát és elment egy másik sarokban lévő asztalhoz. Ellanion látta hogy Empus int neki de nem törődöt vele " azok után ami a múltkor történt én azzal az elfel nem társalgok " és lemosolyodott magába arra gondolva hogy ha visszaszerezte a botját mekkora bosszút fog állni az elfen* Talán igen, talán nem. Nyugtával dicsérjük csak a napot, mert szerintem nem véletlen, hogy Phapilliont a tegnapi nap folyamán nem lehetett látni a fogadóban. *Kenny elkomorodott, persze az is lehet, hogy csak kicsit mérges volt Ellanionra, mert felébresztette* Ez engem is aggaszt de azt mondtad hogy te el tudsz bánni egy mestermágussal* Komorodik el Ellanion* Vagy mégsem? De teljesen mindegy mert kettőnk ellen Phaphillion semmit sem tehet. *Mondta Ellanion.* Nem véletlenül van szükségem az árnayk leplére. Azzal harc nélkül vissza tudnám szerezni a botod. *Válaszolta Kenny. Emphus ásít egy nagyot. Látja, hogy a két férfi elmélyülten beszélget. Sajnos nem híres a szájról olvasó tehetségéről, így semmit sem fog tudni megtudni kettejükről. Nem szeretne próbálkozni, mert a végén még valami baja esik. "Ezek mégis csak ketten vannak, én meg egyedül" gondolja. Feláll, majd fizet az utóbbi négy napban fogyasztott italokért és ételért a csaposnak. Ezután visszaül a sarokban lévő asztalhoz, majd mereven nézi az előtte lévő csészét, amiben már nincs tea, ezért, pár perc merengés után rendel magának egyet, majd belekortyol és hallgatózni próbál. De nem feltűnően, hogy ne vegyék észre. Ellanion gyanakvóan néz Empusra, majd fennhangon megszólítja* Ha így érdekel miről beszélünk miért nem jössz ide? *Kárdezi Ellanion.* Ellanion, ez egyszerű. Nem érdekel, nem az én dolgom. *Válaszolta az elf Ellanionnak. "Gondolatolvasó ez a mágus?? Kizárt, mindent nem tudhat. Nagyon sok varázslatot tud, de ha ezt is tudja...Á, az lehetetlen, ennyi varázslatot senki sem ismerhet." Ellanion mosolyogva fordul Kenny felé és várja a válaszát, közben látja ahogy a kocsmáros a púpját fogdossa a fején amit ő okozott neki és ez még nagyobb derűre készteti* "most talán tanul a dolgokból...engem nem lehet zaklatni holmi tartozással" Kenny értetlenül néz Ellanionra, mintha valamire választ várna a mágus, de Kennynek nincs kedve elismételni, tervének részleteit.* A hidra fejét mikor szerzed meg? *szegezi neki a kérdést Ellanionnak* Ma fogok elindulni. És ha nap végéig nem érek vissza az azt jelenti hogy nem jártam sikerrel. Ebben az esetben menj fel a szobámba és az ott talált pénzből fizesd ki a fogadóst majd a maradékot tartsd meg. De vigyázz, a szobát védő varázslatok csak a nap végén kapcsolnak ki.* Mondja Ellanion és közben már a hidrával való harcát várja.* Reméljük a legjobbakat és készüljünk a legrosszabbra.*Mosolyodott el Kenny.* Ígéretet tettem neked és meg is fogom szerezni a botod. *Mondta Kenny.* Ha meghalok akkor nem szüksége,s mert én sem teljesítem be az alku rám eső részét. Tegnap végeztem egy kis kutatómunkát erről a hidráról és koránt sem biztos hogy le tudom győzni. *Mondta Ellanion a másik férfinak. Emphus szófoszlányokat kapott csak el. "hidra, pénz, alku. Na ezek mire készülnek??" gondolta magában a mágus. "A pultos azt mondta, tegnap volt egy kis összetűzésük Ainevel. Talán ha őt megkérdezném, többet tudnék meg." Szőtte tovább gondolatait az elf. Kiitta maradék teáját, majd rendelt még egyet a csapostól. Most már meg sem próbált hallgatózni, nehogy gyanút fogjon a két férfi, hanem inkább bámulta a csészéjét.* Ezt már én is említettem, hogy legyőzni szinte lehetetlen de a fejét megszerezni nem az. Az egyetlen probléma csak az, hogy miután megvan a feje, hogyan meneküljön el tőle az ember. *Folytatta a párbeszédet Kenny, ami a két férfi között folyt.* A meneküléssel nem lesz gond *Mosolyodik el kesernyésen* én mágus vagyok, menekülni azt tudok. A feje megszerzése a botom nélkül. Na az lesz nehéz. Most már nem tudta megállni Emphus. Felállt és az asztalok között elindult a két férfi asztalához. Mikor odaért, udvariasan köszönt.* Jó napot. A nevem Emphus. Ellaniont már ismerem, de ön kicsoda?? *Fordult oda Kennyhez. Majd mosolyogva várta a választ és a helykínálást, bár, az utóbbira kisebb volt az esély.* A becsületes nevem Kenny McCormick de mindenki csak Kennynek szólít. Látom mégis csak élt a szívélyes invitálással.*Az ironizálásban nagy mester volt de valahogy most mégsem sikerült olyan fényesre ez a válasz.* Igazából csak azért jöttem ide, mert Ellaniontól meg szeretném kérdeni *Eközben Ellanion felé fordult Emphus.*, hogy nem látta-e Ainet esetleg?? *Kérdezte a mágustól, remélve, hogy az nem fog gyanút. Bár, nem tudhatja, hogy miért keresi Ainet. Mondhatja azt is, hogy személyes ügyben keresi, vagy bármi mást hazudhat a mágusnak, így nem kell félnie. Eközben a Holdudvaron, Linn, kicsit később felemelte a fejét. Nem tűnt fel neki, hogy elaludt volna, de a csillogó napsugár, ami körülvette erre engedett következtetni. Felnézett a szobája ablakára, "milyen könnyű lenne, ha ekkorát tudnék ugrani" gondolta.* Bár igazából dolgom van, úgyhogy erre a kérdésre most nem várok választ. *Mondta Emphus, azzal biccentett egyet és a tér felé vette az irányt, majd eltűnt a faajtó mögött. Kilépett a térre, majd sietve a hegyek felé igyekezett. "Átnézek egy kicsit a szomszéd faluba, hátha akad valami munka. Kezdek pénzszűkébe lenni." Azzal elindult a hegyek felé, majd az első kanyarban, az úton befordulva eltűnt a szemek elől. Eközben Ellanion is elindult útjára, a hidrával harcolni. Majdnem nekiment a befele jövő fekete ruhás, magas, sápadt alakkal. A hátán egy hatalmas kard, és látszik, hogy nagyon harcedzett. A relytéjes idegent Cadarn-nak hívják és bérgyilkos, de most abbahagyta áldatlan tevékenységét, mert már egész életére legendő vagyont gyüjtött.Mmost keresi élete értelmét. Már nagyon régóta mereng hogy mi is lehet az, és megfogadta magának hogy addig nem öl embert amig meg nem tudja. Közben Seele is felkelt. Lement a fogadóba. A legtöbb asztal üres volt, így könnyen feltűnt neki egy magas alak. Különleges kardja rögtön felkeltette a lány figyelmét.* "Nocsak, ezek szerint nem csak hozzánk jutottak el a távoli táj követei. Sebaj, átlagos kardnak tűnik, nem venné fel a versenyt az enyémmel. Ha nem kötözködöm, biztos nem bánt a tulajdonosa; elég sápadtnak tűnik, nem hinném, hogy épp harchoz lenne kedve." *Kért egy tál ételt és leült egy asztalhoz, ahonnan nyugodtan megfigyelhette a harcost. A narancssárga csuklyás alak már nagyon unhatja a várakozást és azt, hogy nincs kivel beszélnie. Odalép a fogadóshoz és kivesz tőle egy lakrészt, de még mielőtt felmenne rendel egy kancsó bort. Mindent előre kifizet és a busás borravalóról sem feledkezik meg. Kedélyesen eltársalog a fogadóssal, igyekszik mindenféle információt kiszedni belőle amiből jobban megismerheti a környéken uralkodó erőviszonyokat. Amíg a fogadós újra tölt magának, Kenny sarkon fordul és az így megtudottak birtokában, a hirtelen ötlettől vezérelve, eltűnik a szemek elől.Eközben egy magas, vékony alak lép a fogadóba, vállán hosszú köpeny, lábán könnyű saru. Csuklyája most nincs a fején, barna haja a hátára omlik. Halkan köszön és a pulthoz megy.* Kérek egy forró italt és egy tál finom déligyümölcsöt.*Szól mosolyogva a csaposhoz Linn. Mikor megkapja, a fal melletti asztalhoz megy és a pultnak háttal helyet foglal.*