Egy példát hoznék fel!
Vagyok én, és a sógor. Ő csak hétvégén játszik, mert nincs internete az albérletben, hétvégén nálunk játszik. Én végig játszom a hetet, hétvégén szinte el sem ülök a gép mellől, és mégis mindketten ugyanazt kapjuk a játéktól: kikapcsolódást, örömöt (azért néha egy kis nevetést is
). De persze néha dühöt, néha pedig egyszerű haragot, ami néha sokáig megmarad, és ez igazán színessé teszi a játékot.
Ugyanazt kapjuk a játéktól, bármennyit játszunk is vele, csak máshol, én az A-ban, Ő az L-ben.