Mátyás király meg a juhász
Egyszer, amikor Mátyás király az országot járta, ráesteledett, és egy juhásznál
éjszakázott. A juhász éppen birkapaprikást főzött, meghívta a vendégét is, mert nem tudta, hogy az maga a király. Mikor esznek, egyszer csak a király bicskájára egy olyan darab hús akadt, ami nem kellett neki, aztán visszalökte a bográcsba. Erre a juhász fogta magát, a kése nyelével egy nagyot csapott a király kezére.
- Tanuljon meg becsületesen enni! - azt mondja.
Megették a paprikást. Reggel köszöni a király a szállást meg a vacsorát, és azt mondja a juhásznak, hogy látogassa meg őt Budán, mert ő ott varga a királynál.
- Olyan pár bocskort szabok kendnek - azt mondja -, hogy haláláig eltart.
Mikor hazaért, mindenkinek mondta, hogy ha jön egy juhász, igazítsák hozzá.
Nemsokára el is jött a juhász. Kérdezi a palota kapujában az őröket, hol van a Mátyás király vargája. Azok aztán vezetik is mindjárt a királyhoz. Csak bámult a juhász, mikor látta a szebbnél szebb szobákat, hát még mikor látta az ő ismerősét a fényes urak közt.
A király szépen fogta a juhászt, mindjárt hívta ebédelni, de lelkére kötötte, hogy ezeket az urakat is tanítsa meg enni, mint ahogy őt.
Leültek az ebédhez, hát az egyik úr mindjárt visszalöki a késéről a tálba, amit kivett. A juhász meg a kés nyelével egy jót rácsapott a kezére.
- Tanuljon meg az úr emberségesen enni!
Az urak mindjárt előrántják a kardjukat, hogy összevagdossák a juhászt, de a király azt mondja:
- Hagyjátok csak, engem is így tanított meg emberségesen enni.
No, mikor vége van az ebédnek, így szól hozzá a király:
- Mutassa meg kend ezeknek az uraknak, hogy szokott a juhász nézni a birkái után!
A juhász mindjárt rátámaszkodik a botjára, aztán néz. Azt mondja a király az uraknak:
- Próbáljuk ki, mennyit bír el ez a juhász! - Azzal fogja a drága szép köpenyét, és ráteríti a juhászra. Int az uraknak, hogy ők is csinálják utána.
Mikor már mind ráterítette a köpenyét, azt mondja a király:
- Gazember az, aki ennek a juhásznak nem ad tíz aranyat a saját köpenyéért.
Nem nagyon tetszett az uraknak, de mindegyik, aki levette a köpenyét, adott neki tíz aranyat. Alig fért bele a juhász szűre ujjába.
- No - azt mondja a király -, most már mehet, földi, olyan bocskort varrtam kendnek, hogy haláláig eltart.
|