[Dus]

Folytatom a történetet:

2008.10.30. 14 órától
2008.10.30. 22 óráig

*Lassan ment fel az elf lány a lépcsőn, a szálláshelyre. Látszott rajta, hogy kimerült. A szobájához érve kinyitotta az ajtót, majd belépett rajta. A függönyöket behúzta amennyire csak lehetett, levette köpenyét és azt is a függönytartóra akasztotta, hogy még sötétebb legyen. Leült az ágy szélére, és szinte mozdulatlanul bámult maga elé...Kopogtak az ajtón.* Jöjjön be. *mondta éppen csak annyira hangosan, hogy aki jött meghallja. Tudta, hogy a tál vizet hozták neki. Intett a lánynak, hogy tegye a székre, aztán miután amaz kiment, Aine magára zárta az ajtót. Aine megmosakodott, átöltözött, majd a szőke hosszú hajú lány lement a lépcsőn. Haja kifésült, ruhája rendezett, tiszta. Világosbarna hosszú ujjú blúz és sötétbarna térd alá érő szoknya volt rajta, ami nem a megszokott öltözéke volt, de ki kellett cserélnie. Nagyon sajnálta, hogy nem volt másik nadrágja, és szoknyát kellett vennie. Nem mintha nem állt volna jól rajta, de a nadrágot kényelmi szempontból jobban kedvelte. Szép arca hamuszürke volt, szemében megmagyarázhatatlan tűz lobogott. Most már tudott mosolyogni, de a szokásosnál lassabban közlekedett, de ez csak az ismerőseinek tűnt volna fel.
Odament a pulthoz, megköszönte a felküldött vizet, rendelt egy kupa vörös bort és fizetett. A csapos szeme felcsillant, amikor újabb busás borravalót kapott, és kedvesen mosolygott a lányra. Aine körülnézett. Látta, amint a múltkori mágus egy fiatalemberrel beszélget az egyik asztalnál. Az elf lány a sarokban lévő asztalnál foglalt helyet. Ellanion fennhangon átszól a lánynak és kedvesen az asztalukhoz invitálj* Ugye nem gond? *Kérdi a vele szemben ülőt.* Már mért lenne ez gond? *Válaszolt neki Kenny. Aine pár pillanat gondolkodás után úgy döntött, hogy leül közéjük, bár az öreg modora a múltkor nem volt neki túl szimpatikus. "Biztosan azt sem tudja, hogy nekem köszönheti, hogy ilyen jól felépült" gondolta magában, majd odament az asztalhoz, és bemutatkozott.* Üdvözlöm önöket, Aine vagyok. *mondta, majd leült az egyik székre.* Üdvözöllek Aine. Csak meg akartam köszönni, hogy múltkor meggyógyítottál. Láttam egy varázslattal, és azt is meg szerettem vlna tudakolni hogy miért tántorogtál be a reggeli órákban véresen? Persze csak ha rám tartozik...* fordul felé a tapasztalt mágus. Eközben Kenny is üdvözölte Ainet és abban reménykedett, hogy megtud valamit az elmúlt napok történéseiről. Aine egy kissé meglepődött a mágus közvetlenségén és bizalmaskodásán. Nem volt szokva az ilyesmihez, különben is elég zárkózott volt, nem bízott meg akárkiben, így csak mosolyogva ennyit mondott* A városon kívül volt egy ki összetűzésem valakivel. *Majd hogy ne kelljen róla beszélni, másra terelte a szót* Megkérdezhetem, kit tisztelhetek önökben, és mi járatban vannak errefelé? *nézett kérdően hol az öregre, hol pedig a fiatalemberre. Szemében őszinte érdeklődés tükröződött és semmi parancsoló nem volt a hangjában.* Én Ellanion vagyok egy mágus és semmi dolgom. *mosolyodik el* Élem az életem mint bárki más és próbálok minél gondtalanabbul élni. *”Jó lenne valami frappáns indítás, mert új barátokra kéne szert tenni” gondolta Kenny.* Nos a becsületes nevem Kenny McCormick de mindenki csak Kennyenk szólít, olyan kulcsember féle vagyok néha a szó szoros néha a szó átvitt értelmében, ha van egy probléma mindig ott termek és igyekszem megoldani, persze nem ingyen. *mosolygott és abban reménykedett, hogy csak az ő fülében hangzott ez ennyire rosszul.* Oh , szóval pénzért bármire hajlandó vagy? Ezt örömmel hallom *mosolyodik el Ellanion, és magában már azt fontolgatja hogy hogy fog kialkudni a rejtélyes kis emberkével. Aine-nek elsőre elég szimpatikusnak tűnt Kenny, de érezte, hogy a későbbiekben jó lesz vele vigyáznia. Hiába tűnt kedvesnek, bizalomgerjesztő nem volt, de azért kedvesen rámosolygott. Iszogatott az italából, és közben azon gondolkodott, vajon miről beszélgethettek itt ezek ketten, amíg ő nem volt itt.* Önök ismerik egymást? *kérdezte hirtelen.* Teljesen új vagyok a környéken nincsenek ismerőseim. *Mondta Kenny, majd egy rövidebb lélegzetvétel után folytatta.* Az igazat megvalva azt sem tudom, hogy kerültem ide. De sehova se sietek szóval egy ideig még biztos itt leszek. *Ellanion még mindig Kenny legutóbbi kijelentésén gondolkodott.* Szóval pénzért segítesz visszaszerezni a botomat? *Kérdezte Ellanion.* Lehet túl drága leszek neked. *mosolyodott el Kenny* Nem biztos, hogy pénzért dolgozok és az sem biztos, hogy meg tudod adni számomra azt amire szükségem van. *”Még nem ismerem az erőviszonyokat nagy butaság lenne elvállani egyből ezt a feladatot de azért kétlem, hogy ez a Phaphillion ellenfél lehet számomra” gondolkozott el a férfi. Arcára önteltség ült ki egy pillanatra, majd újra közömbösen nézett az üres tányérjára. Aine egy kicsit nem oda valónak érezte magát amikor meghallotta, hogy Ellanion mit mond Kennynek. Ha tolvajlásról van szó, akkor még bűntárssá válhat, és ezt nem akarta. Sajnos már azt is tudta, kiről van szó, ugyanis látta, amint Phapillion elvette az öreg botját.* Elnézést kérek de nekem dolgom van *mondta zavartan, és felállt az asztaltól, majd a fogadó ajtaja felé vette az irányt.* Várj egy kicsit! *Ellanion feláll és kékes nyalábot lő a távozó nő felé, aki mikor eltalálja a nyaláb elfelejti amit az imént hallott a lopásról. Aine amikor hallotta, hogy utána kiáltottak, megfordult, és gyorsaságának köszönhetően kikerülte a nyalábot, majd szúrós tekintettel a mágusra meredt. Nagyon mérges volt, de nem akart harcolni, ezért kirohant az ajtón a térre. Ellanion a megeröltetésröl rárogy a székére és Kenny felé fordul* Szóval nem ellenfél neked egy mestermágus? *kérdi igencsak kételkedve* Nagyon erős tud lenni! *Mondta, közben Phapillionra gondolva.* Öreg te gondolatolvasó vagy? Vagy már megint elárult az az ostoba mosolyom *Kérdezte Kenny, majd felnevetett. Rég nevetett ilyen jót.* A nyers erőnél százszor többet ér az ész és a furfang. Nem kétlem, hogy erős mágus de mindenkinek megvan a maga gyengéje és ez alól nincs kivétel. *Mondta tovább a férfi.* Megkérnélek hogy ne nevezz öregnek mivel még közel sem vagyok reszketeg vénember. *Vágott vissza Ellanion.* Ezt az is bizonyítja hogy a közelmúltban engem küldött a mágustanács hogy felszámoljak egy 7 tagú fejvadászklánt. *Mosolygott a varázsló.* Remélem együtt megtaláljuk a gyengéjét Phapillionnak. *Tette még hozzá.* Szeretném látni, hogy hol húzza meg magát esténként Phapillion. Kik a barátai? Az ellenségeit már ismerem. *mosolyodott el* Remélem Aine nem a jó barátja, mert akkor nagy hiba volt előtte beszélnünk. *Komorodott el Kenny.* Aine nem is ismeri jóformán. A barátai, Empus az elf, Linn aki a kedvese, azt hiszem ennyi. Nem tudom hol lakik. Általában mindig elteleportál a környékről, majd másnap visszajön. De mit kérnél esetlek a segítségért? *Kérdezte Ellanion a vele szemben ülőtől.* Ügyes alkimista vagyok és a következő nagy alkotásom az árnyak leple lenne, ami képes bárkit elrejteni aki azt magára teríti. Meg is van hozzá minden alapanyagom kivéve egy hidra levágott feje. Ezt kérem tőled cserébe a botodért. Tudom, hogy nem egy könnyű feladat de szerintem biztos megérné a fáradtságot. *Eközben Aine vissztért a fogadóban, csendben, hogy ne vegyék észre. A szőke lány pillantásra sem méltatta a fogadóban ülő két alakot. Nagyon haragudott az alattomos mágusra. "Hátba támad egy védtelen nőt, mi jöhet még ezután?" gondolta, miközben felrohant a falépcsőn. Nagyon figyelt, hogy az előbbi incidens ne ismétlődhessen meg. Mikor beért a szobájába, hogy biztonságban legyen, nem maradt ott. Kiugrott az eblakon, ami úgy kettő méter magasan lehetett és elindult az erdő felé, majd észrevétlenül eltűnt az erdő sűrűjében.