Felvetődött az, hogy az IC fórumon írtakat összeszedjük és kiírjuk ide, így nem tűnnének el a hozzászólások, mint belsőn...
Nos, én szívesen csinálgatom, de szinte teljesen biztos, hogy nem lesz időm mindig beírni ide a hozzászólásokat, tehát, amit kérnék a játékosoktól:
-Ha valaki látja, hogy van sok-sok hsz (minimum 20-30 benti hsz legyen egy itteni hozzászólásban) amit nem írtak ide ki külsőre, azt szedje össze, mossa össze őket, azaz, a két hsz közötti éles vonalat próbálja eltűntetni, ezek után nézze át helyesírásilag, majd másolja be ide a fórumra...Kérem, hogy lássa el egy időponttal a hsz-t (az időpont elég egész óra pontosággal és azt jelölje, hogy mikortól meddig lévő hozzászólásokat írta be)
Ezt bárki, bármikor megcsinálhatja, így, látva a sok hozzászólást és történetet, talán más is kedvet kap az IC-n való fórumozáshoz, amit örömmel vennék...jelentkezni nálam lehet: 299306 az országom sorszáma!
Akkor kezdeném is:
2008.10.29 23 óra -tól
2008.10.20 14 -óráig
*Linn, Phapillion társaságában volt a Lugas közelében. Nagyon kellemes éjszaka volt, a hold majdnem teljesen megtelt, ezüstös fénnyel világítva meg a tájat. Linn már nem húzta, csak vezette a mágust. A lugas árnyékában megállt és felé fordult:* Szeretnék mutatni valamit* mondta határozottan.
Phapillion végigsimított a nő haján,az arcán,majd megfogta mindkét kezét. A késői időpont vagy a holdfény különös játéka,a férfi nem tudta,de a nőt egészen máshogy látta,mint eddig. A látvánnyal nem tudott betelni,bólintott és várt. Linn remegett, de nem engedte elkalandozni a gondolatait. Egy rövid csókot nyomott a férfi szájára, majd elővette a pad mögül, a lugas zöldjében elrejtett tárgyat. Egy fekete kendőbe tekert gömb volt. Alig nagyobb egy gyermek fejénél, de teljesen súlytalan.*
Tegnap találtam, egy földbe vájt barlangszerűségben, nem messze a tótól. Úgy érzem saját ereje van...* felnézett a mágus arcára, hátha felismerte a tárgyat. Phapillion nem tudta leplezni megrökönyödését. A gömb,amit Linn a kezében tartott egy .. * Hol találtad? *-kérdezte rémülten a férfi.*
Volt valami mellette? Vagy a barlang üres volt? Hogy tévedtél be oda? *A válasz azonnal hangzott.* Sétálgattam az erdőben, és egy földből kifordult fa gyökerei alatt láttam meg a barlang bejáratát. Két része volt a helyiségnek, de nagyon sötét volt. Valaminek nekimentem és ez a dolog az ölembe hullott. * válaszolta a nő visszaemlékezve.*
Reménykedjünk,hogy nem az,amire gondolok. *-mondta a férfi.* Ha mégis,akkor cudar időknek nézünk elébe. Most add kérlek ide,had' nézem meg közelebbről ...*A hold ezüst fénye nehezen jutott el a lugas árnyékába, Linn próbálta úgy tartani a gömböt, hogy a mágus alaposan megnézhesse, ezért óvatosan átgördítette a férfi kezébe. Azután türelmesen várt, az eredményre. Ahogy figyelte mintha halvány, majd egyre erősödő izzás indulna annak a mélyéből. Phapillion arcán gyöngyöző izzadságcseppeken megcsillant a gömb egyre erősödő fénye. A férfi becsukta a szemét és koncentrált,közben halkan mormogott egy idegen nyelven,melyet a nő nem érthetett. A gömb fénye egyre erősödött,mígnem a vakító fényességet szabad szemmel nem lehetett kibírni. Amint a férfi abbahagyta a varázslást és felpattantak szemhéjai,a gömb fénye hirtelen megszűnt. A hold ugyanúgy játszott felszínén,mint bármelyik nemesi dísztárgyon. A nő látta, hogy a mágus koncentrál. Csendben figyelte, ahogy varázsol. Mikor már nagyon erős lett a gömb fénye, el kellett fordítani a fejét. Mire visszafordult ugyanaz a fény, már Phapillion szemében izzott.* Mit történt? *kérdezte aggódva *A férfi furcsán jól érezte magát,mintha ambróziát vacsorázott volna. Linn kérdésére csak megkésve adott választ.* Felmértem a védekező mechanizmusát. *-mondta* Attól tartok alaposabb vizsgálat nélkül állíthatom,hogy a gömbben egy lélek van .. vagy volt. *-csillant fel hirtelen a szeme.* Jobb lesz,ha most megnézzük a helyet,ahol találtad. *Mondta a férfi.* Megmutatom! *mondta Linn és még mindig aggódva kutatta Phapillion erőt sugárzó arcát. Azután ismét kézen fogta a férfit és elindult az erdő felé.*
*Eközben egy magas mágus lép be a fogadóba körülnéz és látszik rajta hogy egy kicsit álmos mivel nagyon hunyorog a reggeli napfényben. Odamegy a pulthoz rendel magának reggelit és bort és leül egy asztalhoz amelyik közel esik a bejárathoz. Ellanion élvezettel szívja be a kocsma levegőjét amiben egyedül tartózkodik, majd előhúzza kardját és csendben tisztogatni kezdi és elmélkedik "változtatnom kéne a bot visszaszerzésére tett kísérleteimen... talán ha szépen kérném akkor Phaphillion visszaadná...minden esetere a tegnapi varázslatomat hordozó amulettemet magammal hoztam hátha valakinek megint kedve szottyan megtámadni" Ellanion félelmetes vigyorra húzza a száját "az nagyon megjárná". Tegnap még teljességgel lehetetlenek tartotta hogy visszaszerezze mágusbotját de éjszaka miután a fárasztó varázslata után belezuhant az ágyába felidéződött benne az az idézet ami még kölyök korában mondott neki egyszer a mestere a lehetetlen dolgokról.* 'A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetelen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.' *Ellanion elmosolyodott és mentálisan elkezdett készülni a Phapillionnal való találkozásra. Eközben Aine belépett a fogadóba. Ziláltsága láthatóan meglepte a csapost, de nem tett rá megjegyzést.* Kérek egy szobát. *mondta alig hallhatóan. Amikor bal kézzel átvette a kulcsot, a csapos szemmel láthatóan megijedt amikor meglátta, hogy véres.* Kérem küldene fel a szobámba egy mosdótálat és meleg vizet? *mosolyogni próbált, de csak egy furcsa grimaszt sikerült produkálnia. A csapos némán bólintott, és mondta a lánynak, hogy fizetni később is ráér. "Nem akar véres pénzt kapni" futott át a lány agyán. Elindult hát a lépcső felé, hogy a szobájába menjen. Ellanion utánanéz a véres lánynak de nem döbben meg különösebben "errefelé ez megszokott" és a fogadóshoz lép majd rövid vita után egy kulcsal a kezében elindul a lépcső felé "ez a fogadós nagyon idegesítő, folyton azzal zaklat hogy fizessem ki a tartozásomat. Azt várhatja" Vigyorodik el az öreg mágus. "ezzel most nem törődöm inkább felteszem a szobámra a szokásos védővarázslatokat... ejj... de nehéz lessz a botom nélkül" komorodik el a mágus. Újabb jövevény tér be a fogadóba.
Kenny körül se néz egyből a csapos felé veszi az irányt. Nagyon éhes ez az egyetlen dolog amiben most biztos, de azért reménykedik, hogy evés közben majdcsak eszébe jut valami a tegnapról. Rendel magának ebédet és leül vele a sarokba enni, normális körülmények között bort is kért volna de úgy érezte, hogy talán most jobban jár ha eltekint ettől. Eközben a szálláshelyen Ellanion befejezte a varázslatokat és visszajött holmijaiért. Egy poros csizma jelenik meg a lépcsőn és kis idő múlva látható lesz a mágus amint lefelé jön a lépcsőn. Amikor észreveszi az újonnan jöttet odamegy az asztalához és megkérdi hogy leülhet-e majd rendel egy kis ételt.* Igazán megtisztel ha mellettem szeretné elfogyasztani az ebédjét. *Mondta Kenny. ”Nem vagyok egy nagy társasági ember de hátha kiderül valami arról, hogy hogyan kerülhettem ide.” Ellanion leül és kérdőn néz rá* Nem sűrűn láttalak eddig errefelé... honnan jössz és mi a neved? Az én nevem Ellanion*Mosolyodik el bíztatoan. Kenny is elmosolyodik majd bemutatkozik.* Az igazat megvalva abban reménykedtem, hogy te fogod megmondani, hogy hogy kerültem ide. Az utolsó emlékem az, hogy egy falusi kocsmában ülök és az ottani vezető probál megyőzni arról, hogy álljak be én is a falut védelmező varázslók közé. Ez abből ítélve, hogy mennyire borostás vagyok legalább 3-4 napja történhetett. *Mondta Kenny. Ellanion meglepődve néz rá* erről fogalmam sincs hogy történhetett... csak annyit tudok hogy vissza akarom szerezni a botomat amit egy másik mágus elvett egy... szerencsétlen incidens után*komorodik el Ellanion. Kenny önkéntelenül is a ruhája alá nyúlt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a varázskönyve még mindig a helyén van.* Mikor és hogy történt ez az eset? *kérdezte és közben azon töprengett, hogy hogyan húzhatna ebből valami hasznot.*
Tegnap előtt összezördültem egy elfel és kimentem és dühöm levezetése képpen robbantottam egy krátert a macskakőbe, de ezt ő nem díjazta, és megtámadott... akár felül is kerekedhettem volna ha nem segített volna neki folyamatosan 1 mágus... a lényeg az hogy kettőjük ellen harcoltam egy ideig de túlerőben voltak és ráadásul a harc végefele még egy varázsló csatlakozott hozzájuk, majd egy gyógyító is, én elájultam... az egyik mágus se szó-se beszéd odament és elvette a botomat... és azóta sem hajlandó visszaadni... nem segítenél visszaszerezni? *kérdi a mágus biztató mosolynak szánt arckifejezéssel* négyük ellen lehet kicsit kevesen lennénk de el kell, hogy áruljam neked, hogy bár ember vagyok a félelfek között nőttem fel és lehet, hogy meg tudnám neked szerezni a fegyvert ha kicsit többet tudnák arról aki elvette tőled. *Sejtelmesen elmosolyodott* Én sem tudok róla sokat, a Neve Phaphillion, a szeretőjét Linnek hívják és papnő. Ő maga egy mágus. *Mondja a varázsló és kicsit kételkedik hogy ilyen tolvajnépséggel szóba álljon e*
Ha valakinek kedve van, innen tudja folytatni
