A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Õ nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az elõétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az elõételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következõ fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belõle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erõsen gondolkozott, mit tehetne, mielõtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülrõl is megmutatná, hogy mi rejtõzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étterembõl. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a nõi jobbra. Így hát szétváltak. Hõsünk felkapta az elsõ mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelõdött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnõje tud 15 méterrõl is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnõn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, õ pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.
|