Hétvégén készítek róla portrét és felteszem, ígérem
A ciszta miatti műtétje engem is nagyon megviselt és azt a fájdalmas és keserves sírást amit ez a mindig örök vidám kutya adott azon az éjjelen, míg élek nem fogom elfelejteni. Nyomta a buksiját a kezeim közzé és tőlem várta volna a segítséget, mert szegény nem értette mi történt vele. Hiába kapta meg a speciális fájdalom csillapítókat, nagyon de nagyon nagy fájdalmai voltak. Én megkönnyeztem és egész éjjel simogattam nyugtattam a párommal együtt és 10 percenként néztük a szeme fehérjét és az ínyét, hogy nem-e fehéredik, nincs-e belső vérzése...de meggyógyult azóta és lehet Ő is rájött, hogy mindez nem a gazdi büntetése volt, ha nem egy kezdődő "rossz" csírájában való elfojtása...ám a műtét óta őszintén úgy érzem, hogy a kutyám szinte anyjának/apjának tekint....pedig addig is nyalis volt, ám azóta azt az önfeledt szeretetet amit felénk kimutat, leírni nem lehet...Valahol tudat alatt biztos felfogta vagy megértette, hogy az Ő érdekében történt minden...és persze a mi érdekünkbe is, hogy még sok-sok évig tudjuk viszonozni kölcsönösen ezt az odaadást... mert nekünk ő már nem kutya, hanem ahogy becézzük is: a Lányunk