Valamikészül..................
Kivont karddal büszkén
megáll,
Egy lovag a szirt magasán,
lába előtt felhős a táj,
tej-szín könnyek fátyola száll.
Domb tövében serege vár:
deli vitéz tízezerszám.
Egyet suhint, kettőt kaszál,
oszlik a köd kardja nyomán,
s hogy a látvány elébük tár
száz faluval ékes lapályt,
a sokaság emígy kiált:
Bajnokunk! csak előttünk járj,
s lebírjuk e földek hadát,
ha népünktől elvitatná
vérrel szerzett örök jogát...
(Nem saját vers.)