A barbártól alapvetően távol áll az íjász harcmodor, ami konkrétan azt jelenti, hogy saját népének fiaiból és lányaiból nem neveli ki őket. Ez fajuk felfogásával mondana ellent.
Persze semmi sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az ember belép a piacra és vesz az íjászokból. Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy bár nem kedves a barbár szívnek az efféle harcmodor, ínséges időkben azért tarthat az országában. Olyan ez mint egy országodban állomásozó zsoldos sereg amiért csak egyszer kellet fizetni. Tovább adható, vagy lefokozható ami után már ő is teljes tagja lehet a barbár társadalomnak, persze miután túljutott egyfajta megtisztító átképzésen.
Ha egyértelműen kijelentenénk, hogy nem tarthatna íjászt, azzal egy nagyon kellemes felállástól, konkrétan az íj-ló formációtól fosztanánk meg, ami nagyon egysikúvá tenné a hadviselést és szürkén unalmassá a Barbár játékát.