Eközben a beszélgetés a két férfi közt tovább folytatódott.* Mi is a hidra pontosan? És hol találhatom? *képed el Ellanion.* A hidra egy ősi, kígyóra emlékeztető vízi szörnyeteg, számtalan fejjel és mérgező lehelettel. Búvóhelye a mocsárban van. Régi legendák szerint ő az őrzője a túlvilágnak de ezek csak mesék. Csak az egyik fejét kell levágnod de utána menekülj ahogy csak tudsz, mert minden levágott feje helyére kettő új nő, és ki tudja, hányan jártak már ott előttünk. *Fejezte be a beszámolóját Kenny.* Figyelj.*gondolkodik el Ellanion* Ha pontosan elmondod a testfelépítését és a tulajdonságait, szerintem tudok kreálni egyet *fojtatja Ellanion* Csak hozz nekem valamit amiből energiát szedhetek mert a botom nélkül ilyen magas szintű varázslatot nem tudok elvégezni. Talán még a mágusbotommal sem sikerülne. *Komorodott el a varázsló.* És ha ez is történne, és sikerülne az idézés, neked kéne levágni a hidra fejét, mert nehéz fenn tartani a varázslatot. De ha esetleg előre fizetsz *mosolyodott el a mágus*, talán könnyebb, hisz akkor nálam van a bot. *Pár pillanatnyi gondolkodás után, Kenny már a választ mondta.* Szerintem a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha te magad mennél el érte a mocsárba. Nem hinném, hogy működne a receptem ha csak egy megidézett hidra fejét használnám fel hozzá. *Mondta Kenny, amire Ellanion beleeggyezően válaszolt.*
Jó. Hogyha megadod a mocsár helyét és azt hogy a hidrára hatnak e a varázslatok akkor most indulok és az esti órában talán vissza is térhetek. *Mondta Ellanion, majd Kenny azonnal belefogott saját mondanivalójába.* A hidra fejének levágásához szükséged lesz egy kardra. Meg kell magad védened egy varázslat segítségével a hidrából áradó mérges gázoktól. Ennek a lénynek a lehelete halált okoz, ha belélegzed. A hidrára hatástalanok a víz alapú varázslatok, csak is a tűz képes megsebezni de gyorsan regenerálódik,, ezért megölni szinte lehetetlen de neked nem is ez a feladatod. Ha jól tudom innen úgy négy órányi járóföldre, délkeletre van egy mocsár ott biztos találsz hidrát, de, hogy működjön a varázsreceptem ahhoz karddal kell levágni a fejét. *Fejezte be végül a férfi.* Van egy kardom. Viszont akkor úgy látom nem lesz sok időm mivel a védekező varázslataim a botom nélkül eléggé gyengék. Azt hiszem most indulok.*feláll az asztaltól* Mire visszaérek meg tudod szerezni a botomat? *Kérdezte a mágus.* Kiveszek én is egy szobát és nekiállok az árnyak leplének az elkészítéséhez. Ha sikerül elhoznod a hidra fejét be tudom majd fejezni és akkor nem jelenthet gondot *bizalmasan közelebb hajolt Ellanionhoz* Phapillion követése és a házába való bejutás. Onnan pedig már szinte gyerekjáték a botod megszerzése. *mosolyodott el Kenny. Nagyon örült, hogy végre ilyen közel jutott a rég áhított lepel elkészítéséhez* Holnap indulok, és itt hagyok egy amulettet ami jelzi, hogy sikerrel jártam-e. Így neked jó? *Kérdezte Ellanion.* Nekem megfelel de ahhoz, Phapillion házát megtaláljam kell majd a lepel is, hogy észrevétlenül tudjam követni. Tehát ha te holnapra szerzed meg a hidra fejét akkor én csak azután tudom visszaszerezni a botod. De nekem mindenképp megfelel, nagyon rég várom már azt a pillanatot, hogy elkészüljön az árnyak leple. Még egy nap már igazán nem számít. *Mosolygott az örömtől Kenny.* Azt a szőke lányt el kéne hallgattatni. Tudja hogy mi mit szervezünk. Szerintem kapjuk el még mielőtt elmondja a dolgok állását Empusnak, Phaphillionnak, vagy Linnek. *Mosolygott Ellanion is.* Bízd csak rám, rád hosszú út vár holnap ez had legyen csak az én problémám. *Válaszolt Kenny* Ebben az esetben igyekezz, mivel az előbb említett személyek ilyenkor szoktak bejönni a fogadóba. Addig is, tehetek érted valamit? Valami segítő varázslat? *Kérdezte a varázsló.* Köszönöm de egyedül is menni fog, az egyetlen amit megtehetnél értem az az lenne, hogy egy kicsit vond el a csapos figyelmét. *Mondta halkan Kenny*
Meglesz. *mosolyodik el a mágus. Feláll és ugyanazzal a lendülettel az egyik széket varázslattal a fogadós fejéhez vágja, aki ájultan esik össze. ”Ennél azért valamivel kisebb elterelés is megtette volna” gondolta magában Kenny, de ha már ez történt megragadott egy korsó bort és elindult Aine szobája felé. Felérve a lépcsőn bekopogott rajta. Nem nyitottak ajtót. "Szerencse, hogy nem csak alvással töltöttem a félelfeknél az időt." gondolta Kenny, majd lassan előhúzott egy tolvajkulcsot. Nem okozott neki gondot a primitív zár. Majd óvatosan benyitott. Az ablak tárva nyitva volt, de Ainet sehol sem látta. Kenny a kancsó bort az asztalon hagyta, odalépet az ablakhoz és bezárta majd elé tolt egy szekrényt, hogy ott már biztosan ne tudjon visszajönni Aine, majd mint aki jól végezte dolgát távozott és bezárta maga után az ajtót. Kenny odasétált a fogadóshoz aki még mindig eszméletlen volt, elővett egy kevéske port az egyik zsebéből majd pedig a borba dobta. Aztán ráöntött egy kancsó hideg vizet a pultosra, hogy térjen magához. Leült a sarokba az asztalhoz majd meredten bámulni kezdte az ajtót. Ellanion csak ezután vette észre Kenny, és odasietett hozzá.* Na, végeztél vele? Halott? Vagy legalábbis nem beszél többet? *Kérdezte izgatottan Kennytől.* Megszökött. A nyomokból ítélve jóval azelőtt elmehetett, hogy én utánaindultam. *Mondta komoran Kenny.* Ez bizony baj. *komorodik el a mágus.* Ha van tőle valamilyen személyes tárgyad akkor meg tudom keresni. *Mondta Ellanion.* Nem tud semmit se a tervünkről, csak sejti, hogy én a te oldaladon állok. Ha megpróbáljuk elintézni akkor csak hitelt adunk neki, jobban járunk ha holnapig elválnak útjaink. Végülis csak annyit halott, hogy te szeretnél engem felbérelni de nem tudhatja biztosan, hogy én belementem-e vagy sem. *Eközben Phapillion és Linn jönnek ki az erdőből. Előszőr Linn lépett ki az erdőből, az udvar mohás köveire. A hold már szinte teljesen megtelt és erős fényében fürdette a tájat. A nő frissen haladt el a padok mellett és a fogadó hátsó ajtaja előtt egy pillanatra megállt. Phapillion jött a nő után, s mikor kedvese mellé ért,gyengéden átölelte.* Nincs kedved egy kicsit leülni? Furán érzem magam. *mondta. A nő arcán aggodalom látszott, az egyik padhoz vezette a férfit, megvárta míg helyet foglal és mellé ült.* Tudok segíteni? *kérdezte gyöngéden közben a mágus arcát kémlelte.* Hozzak valami italt a fogadóból? *Kérdezte aggódva Linn.* Jól vagyok,csak ... *kezdte,de nem tudta megfogalmazni mit érez. Kicsit várt,majd feltette a kérdést,ami már rég a bögyét nyomta* Lehetségesnek tartod azt, hogy az a lélek... belém szállt? *Félve várta a nő reakcióját, szinte érezte a közelgő kacajt, amivel kineveti őt. A nő valóban nevetett, de az aggodalomtól nem hangzott őszintén.* Erős vagy! Nem lesz semmi gond! Csak pihenésre van szükséged! *Mondta végül, ekkor mozgást látott az erdő felöl, néhány másodperc múlva felismerte Aine alakját.* Üdv néktek! *mosolygott Aine, de arcán nem volt teljes a derű.* Meséljetek, merre jártatok? *érdeklődött, de közben máson járt az esze. Még mindig haragudott az öreg mágusra.* Szia Aine! *-köszöntötte Phapillion a nőt.* Valami baj van? *Kérdezte Phapillion, miközben Linn is üdvözölte Ainet, majd várta a választ Phapillion kérdésére.* Történt valami a Pegazusban. *És elmondott mindent, ami vele történt a fogadóban.* Nem bízom én ebben a mágusban és a fiatal férfiben sem. *Fejezte be a történetét.* Az ablakon át távoztam sebtében, nem akartam, hogy valami mágiát rám varázsoljon ez az Ellanion. Sajnos mágia ellen kiszolgáltatott vagyok.
A vége egészen friss, pár perces, majd holnap jön a folytatás
