Háromszor oda vissza, avagy utazni jóóóó.
A csapat dühödt méhkasként zúdult vissza a tó mellé, hogy szörnyű dolgokat tegyenek a pálca tulajdonosával, de a harci kedv hamar lelohadt, amikor a nyomok a tóba vezettek. Titkon sejtette mind, hogy a tóban lesz majd a lakhelyük a nyamvadt békadémonoknak, de kimondani egy sem merte, így hát némán nézték csak a vizet. Az a gondolat támadt, hogy tegyenek úgy, mint annak idején. Szépen arrébb mentek és tábort vertek, persze nem ám csak úgy, hanem álcázva
. Két társukat elrejtették a sátrak és a zsákok rengetegébe, így látszólag kis védelemmel várták a meglepetésszerű békainváziót. Eltelt egy, majd még egy nap, de a békák csak nem akartak vacsira gyűlni. A csapat morálja viszont gyorsan – minő szóvicc - a béka segge alá esett. Már majdnem feladták, amikor úgy döntöttek, a falusiak bizton békaimádók, vagy békadémonok rabszolgái, ergo rájuk fér a „változás”
. A falusiakat kihajtották és a házakat meg felgyújtották. (arra tippeltek, hogy ha elmarad az áldozat, bizton előgyűnnek majd) Nem jöttek. Végül az ostromló csapat megsemmisülten elvonult. Már éppen nekiindultak volna a nagy Alidari útnak, amikor ismét előkerült Első, a közeli patkánybáró kolónia vezető bajusza és új erőt öntött a csapatba. Átadott két (hatalmas mágiával) megbűvölt bogarat, melyeknél az egyik elrágása után hallá változik a bátor személy, 1 óra erejéig, de ha az óra letelte előtt nem eszi meg a másik bogarat, akkor úgy is marad örökre. Na hát megörültek a derék kalandorok, hogy mégiscsak övék lesz a pálca (persze eszük ágában sem volt odaadni ezeknek a patkányszörnyeknek, biztos Tharr porontyai mind
). Visszarongyoltak a tóhoz és arel papunk benyelte az egyik varázsos bogarat, majd súlyos negyedóráig tartott, mire halként megtanult úszni. Nem szaporítom a szót, most nem mesélek a vízi világ megannyi veszélyéről, amikor valakiből egy alkarnyi hal lesz, de nagy nehezen sikerült megtalálnia a békaszörnyek odvát (egy elsüllyedt tengerjáró(!!!) hajót) és majdnem kilopni a pálcát. Ugyanis a pálcának volt egyfajta védelme, ami kis híján a bátor arel-halunk
végzete is lett. Az elméjét támadta meg, és elhitette vele, hogy egy ketrecben csücsül. A ketrec nem létezet, csak a fejében, de annyira elhitte, hogy hiába ügyeskedet, nem tudta legyőzni (a képzelete szülte) ketrecet. Így eset, hogy Morgenya bajnoka, megannyi harc győztese, Tharr esküdt ellensége, a majdnem Vámpírölő, a 14. zászlóháború egyik hőse kis híján hallá változott örökre. Végül a pálcát hátrahagyva mentette halszálkás életét.
A csapat immáron dupla csatát veszítve vágott neki a keservesen hosszú ám de roppant unalmas Alidari útnak, és a kocka szelleme is velük utazhatott, mert az ég világon semmi veszélyes dologgal nem találkoztak. Alidarban végre örülhettek maguknak, a szép, puha kényelmes ágyaknak, a változatos étrendnek, majdnem 2 napig, ugyanis Alidar méreg drága hely ám
. Már már annyira elharapózott a szegénység, hogy egy rablótámadás is megfordult a fejekben, de a városi őrség látható készültsége, valamint a városban székelő két Mágus Céh végül elégé eltérítette őket eme gyors és praktikus vagyonszerzéstől. Végül egy varázseszközzel szegényebben, de rövid ideig gazdagabban fekhettek ágyba. Nagy nehezen rávettek egy helyi Antoh papot, hogy segítsen nekik a pálcát a tó fenekéről felhozni, a vissza felé induló karavánt is lefoglalták, sőt még munka is volt kilátásba, amikor régi ismerősökbe botlottak.
És hát mit csinál egy sokat látott kalandozó, mikor régi ismerősbe botlik? Hát persze, hogy menekülni kezd! A messzi földön székelő Emír kutyái voltak ugyanis a régi ismerősök, akitől anno 7 éve elemeltek közel 120 aranyat, no meg megölték a fényes tekintetű Emir öccsét (tudom baleset vol, persze, persze
). Természetesen békével és 5 mosolyogni képtelen buksi-vadásszal jöttek, és ha kapnak 500 aranyat, biz isten békével mennének is. De nem kaptak. Így hát bátor kalandozóink lopva elporoztak vissza a tóhoz hónuk alatt az Antoh pappal.
Csak hogy ezúttal a kocka szellem nem utazott velük, és ennek lett is eredménye. A rowoni zsoldossal kis híján egy vaskaktusz végzet, később pedig halálos marás érte az álArel papot. Az égiek akkor pont nem figyeltek rá, így a gonosz kis skorpió marás nem a sérült, évek óta falábba érkezett, hanem a másikba, az épbe
. Villant a handzsár, jófajta mágiával erősített Ibarai export termék, és a jobb láb is oda lett. A hirtelen beálló depresszióból egy lónyi skorpió érkezése ragadta ideiglenesen ki a csapatot, aki csemetéje halálát jött megbosszulni. Epikus harc alakult ki, mert a dühből, a haragból merített erő néhány csapás után elfogyott, a melák skorpió páncélja pedig egészen jól kitartott. Hatalmas ollói már már újabb lábakat fenyegetett, mire a mágia és az acél együttese végül legyűrte. Szerencsére a tónál nem volt komolyabb probléma, Antoh Úrnő segedelmével megszerezték a bűvös nagy erejű pálcát. Irány vissza Alidar.
Az út eleje unalmas álmodozással telt, ki ki a maga szintjén tervezgette hatalmas ráeső vagyonának gyors elherdálását. Nem is vették észre elsőre a lecsapni kész sas-szörnyet, melyet régi időkből itt ragadt beteges aquir ősmágia nevelt lónál is nagyobbra. Egy lóval kevesebbnek kellett másnaptól zab. Már már látni vélték Alidat falait, amikor sunyi földcsuszamlás nyelt el egy újabb lovat, felszereléstül, nyergestül és kis híján lovastul. De újra Alidarba ért a csapat. Végül addig-addig ügyeskedtek, míg csak nem adták el a pálcát, így a mesés kincs elmaradt. Kapzsi hatalomvágyuk miatt inkább megtartották maguknak, mivel megfelelő parancsra képes volt villámot lövellni az ellenre, vagy legalábbis arra, aki felé a rosszabbik vége éppen nézett, képest volt egy újabb nyelvtörő szóra szétfeszíteni szinte mindenfelé mágiát, melynek ereje kevesebb volt nála, sőt egy harmadik parancsra még a pálca fogóját is megvédte a súlyos és kemény, no meg a hegyes és éles dolgoktól is egy jó ideig. Az, hogy még teleportálni is lehetet vele már csak hab volt a tortán, főleg mivel nem mindig ott lukadt ám ki vele az ember, ahova gondolta magát. De hogy elkerüljék a régi ismerősöket a város melletti rengetegbe fészkelték be magukat, itt akarták kiböjtölni a következő karaván indulását.
A boldog gyermekkoraikat idéző (már amelyiknek volt) bográcsozgatást mindössze egy magányos alak háborgatta, ugyanis a Halál 9 Nagymestere közül egyet (rangsor szerint, de pssz…ez titok ám a 9.-et) bérelte fel valaki nagylelkűen Arel papunk fejéért. Itt kis híján a mese véget ért, mert a csapat igencsak lebecsülte a veszély nagyságát. A harcművészt láthatatlan kötél akasztotta fel, a rowoni zsoldost mérgezett nyílhegy terítette le, Arel papunk fejébe pedig egy másik mérgezett nyílvessző készíttet választékot. A másik morgenyás árnyékmágiája segítségével elmenekítette magát és paptársát, a két harcos meg maradt kutyaugatónak, mivel Isteni áldás öntött szívükbe olthatatlan bátorságot, karjukba nagynak vélt erőt. A varázsos pálca is náluk volt éppen, így joggal követelték maguknak a győzelemi trófeát. A Nagymester álca és védelmi mágiájának nagyobb részét le is szakították róla az mesés pálca erejével, de hamar be kellett látniuk, hogy most hogy látják őt, a helyzetük fabatkát sem javult. Ketten sem bírtak a démoni gyorsasággal forgó, szurkáló nyúlánk fiúnak látszó valamivel, így amikor eltörtek a fegyverek, lepotyogott pár új és egy kar is, az aktuális pálcatulaj a teleportáció mellett voksolt. Egy fa tetején kötött ki, és mivel a lába is eltört, így a lemászásra kicsit várnia kellett. A másik harcos a Nagymester kezére került, de mivel nem tudott sokat, hamar elnyerte a megváltó kivéreztetést.
Fél nappal később a megmaradt csapat úgy ahogy újraszervezte magát, és menekülőre fogta a dolgot. A pálcát a patkánybáróknak adták, a bizalom és a jó kapcsolat reményében, no meg persze néhány apróbb varázstárgyért cserébe, akik elbújtatták őket az üldözők elől. 2 és fél évig élvezték eme baráti vendégszeretettet, el is tanulták a rengeteg felhalmozott kp-t. Majd pedig új kalandok felé fordították arcukat, ugyanis kiokoskodta a két főmorgenyás, hogy meg kék szerezni az Úrnő elveszett varázstárgyait, ereklyéit, hogy hatalma még nagyobb legyen eme síkon is. Sikerült is pontosítani egyet a híresebbek közül és ezzel kezdetét vette egy Észak Ynevet átívelő veszett ágyúgolyó futam, ami Nagymesterestűl, Dzsadostúl, patkánybárostúl, zavaros morgenyás álmoktól és véres KM-i kockáktól terhesnek ígérkezik…