Ha ezt a beszámolót közvetlenül a túra után írom, akkor hatalmas szentségelésekkel kezdtem volna... :)
Igen, ez volt azon a bizonyos napon, amikor 130km/h szelünk volt... :)
Ez kint ért a puszta közepén... Egyenesen menni nem lehetett, az esőt a szél az ember arcába csapta, és mintha apró kövekkel dobáltak volna. Egymás szavát nem lehetett hallani. Megállni se nagyon lehetett, mert elfújt a szél. Csak valahogy tartani magunkat széllel szemben, esővel szemben, miközben az eső minden létező oldalról és irányból átáztatott. A bakancsba fentről a nadrágból folyt be a víz, reménytelen volt bármit is kezdeni vele, hogy megpróbáljam szárazon tartani.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a puszta közepén ért ez a vihar, mert ha erdőben kap el, akkor nemcsak az esőt, de ágakat, vagy egész fákat is az ember arcába sodort volna... Vagy esetleg a meredek tóparton, ahol a csúszós agyagút 10 centis, és lejt a víz fele. Itt úszás lett volna a vége... :) Netán a cél közvetlen közelében, ahol a fél falról leszedte a vakolatot a szél... Lásd képek hátrébb...
Szóval a túra végén annyira nem voltam boldog az időjárásra. :D
A szervezők minden további nélkül adtak nekem egy száraz tasakot, hogy legalább az oklevelet és a kitűzőt szárazan tudjam hazavinni, ha már minden más szanaszét ázott... :)
No de kezdjük az elejéről... :) Tavalyi beszámolókat olvasva egy jól ellátott túrára készültem, ezzel nem is volt gond, sok helyen kaptunk dolgokat, enni-, innivalót. Volt, ahol vizet, volt ahol üdítőt, volt ahol teát, sőt már a rajtban egy kis teával és kávéval kínáltak mindenkit.
Rengeteg aszfalt volt, sokat mentünk városban és országúton. Ez engem nem zavart, de tudom, hogy van, aki nem szereti az aszfaltot. A városoknak is megvolt a maga érdekességük, úgyhogy még az a rész se nevezhető unalmasnak.
11 ellenőrzőpont volt az 51 kilométeren, ez szépen el volt osztva, úgyhogy szép emberi távokat kellett csak megtenni egy-egy pont között, ez lelkileg mindenképp jó dolog. A problémásabb városi szakaszokról térkép volt adva, hogy a helyismeret hiánya ne okozzon problémát.
Taln a legmonotonabb rész a Galga patak mellett volt, ami 3 ponton keresztül kísérte az embert, de ez sem volt vészes.
Egy kis csendes eső után még a nap is kisütött, így a Bika-tó megkerülése gyönyörű időben történt. Kellett is a jó, mert az agyagos út csúszott, és bal oldalt a tó, jobb oldalt a szúrós bokrok. :) A sebesség itt igencsak minimálisra csökkent, többekkel találkoztam ez után a szakasz után, akiknek nem sikerült esés nélkül átjutni ezen a szakaszon.
Az utolsó ellenőrzőpont után egy meglepetéspont, majd elkezdődött az égszakadás... Először csak villámlott, már ez se töltött el túl nagy nyugalommal a puszta közepén, dehát vastag gumitalp, így túl nagy baj nem lehet. :) Aztán jött az eső és a szél, ami nem hiányzott...
Helyi srácokkal mentünk ezen a szakaszon, ők pontosan tudták merre kell menni, úgyhogy szerencsére nem kellett még azzal is foglalkozni, hogy olvasgassak (neeeh, reménytelen lett volna, amint előveszem az itinert, az már másik faluban lett volna... :)), vagy messzire nézegessek, hogy merre van a szalagozás. Ez is elég reménytelen lett volna különben, mert túl sokáig nem lehetett egyenesen nézni, leginkább a földre hajtott fejjel haladtunk, és kb 2 métert néztünk előre, amit muszáj volt.
A célba beérva a vihar alábbhagyott már, de a pusztítás nyomai a sulin is látszottak, lásd utolsó kép.
Bent finom forró tea és meleg étel próbálta feledtetni, hogy minden egyes lépésnél mintha magammal hoztam volna a Bika-tavat. :)
Autóban egy gyors átöltözés száraz ruhába, fűtés a maximumra, és irány haza.
Nagyon jó kis túra volt ez. Így utólag visszagondolva már teljesen mókásnak tűnik az egész elázás. Ilyen időjárásunk is van mostanában, ezt is túl kell élni. :)
Köszönjük a szervezést!
És akkor a képek... :)
Mondtam fent, hogy a települések se voltak unalmasak. Rengeteg turai házon volt ilyen kis kupola, ami nekem újdonságszámba ment:
Schossberger kastély:
Hogy el ne tévesszük a pontot, ki is volt írva. ;)
Sokáig mentünk a Galga partján, és a túra is erről kapta a nevét, úgyhogy megörökítettem:
Ööö, répaföld. :) Szemmel láthatóan répaföld, de hogy miért így vannak a répák szanaszét, az passz. :) Majd Goldy megmondja, hogy ez miért jó. :)
Barlanglakások. Először azt hittem, hogy gyerekek által készített kis üregek, de nagyon profi munka, és odabent matracok, ruhák, úgyhogy itt bizony laknak, vagy legalábbis laktak... Most nem láttam senkit.
Tank... :) De ugyanitt quadozni is lehet. :)
Bika-tó:
És ez is Bika-tó:
András-domb. Itt egy sátorban voltak a pontőrök (kép bal oldala), nemsokkal ezután jött a vihar. Remélem volt idejük összepakolni, és nem sok kilométerrel odébb kötött ki a sátor...
Ez pedig a cél. Vakolat...
A megtett út, az ellenőrzőpontokkal. A pontok nem mindig vannak jóhelyen, mert többször csak utólag jutott eszembe jelölni... :)
Ugyanez 3D-ben:
Szinttérkép... Picit csalóka, mert a legmagasabb pont is 300 méter alatt van.
A megtett út Google Earth formátumban letölthető innen.
Idei stat: 234,6 km + 51 km = 285,6 km