ezt a szöveget egy pár napja találtam egy másik fórumon ls nem toom eldönteni, hogy kamu, vagy igaz
létszi segítsetek
Forrás: riposzt.buzz.hu
Szerzői jogdíj az üres adathordozókon 1.
Az üres CD-kre, DVD-kre, memóriakártyákra fizetendő jogdíjak nem a nagy kalózkodással terhelt időszakban születtek. Nem egy áldatlan helyzetet kompenzálandó találták ki az üres adathordozók (figyelem, tessék a következő részre figyelni, erre majd még visszatérek) kereskedelmi forgalomba helyezésének feltételeként megszabott jogdíjat.
A magyar szerzői jogi törvény - ajánlom mindenkinek tanulmányozásra, mielőtt a városi legendaként terjedő butaságokat elhinné - alapjában véve egy nagyon jóindulatú, a felhasználókra nézve igen megengedő törvény, például a magáncélú másolat készítését zene és film esetében szabadon megengedi. A magáncélú másolás, amennyiben nem jár a műsoros eredeti kiadvány másolásvédelmi rendszerének megtörésével, teljesen jogszerűnek minősül. Hogy mi a magáncélú felhasználás, azt aránylag jól definiálja a kissé idejétmúlt jogszabály, de mindenképp ide tartozik a saját (nem kereskedelmi, tehát nem mások megbízásából, mondjuk fizetségért cserébe végzett) másolatok készítése, TV- és rádióadások felvétele, de az internetről történő zene- és filmletöltés is.
Figyelem, a feltöltés és megosztás már nem megengedett és a szoftverek másolása még magáncélra sem lehetséges (az adott szoftver felhasználói szerződése rögzíthet bizonyos engedményeket ezt illetően)!
A letöltések esetén a másolásvédelmi rendszerek megtörése, kikerülése már nem áll fenn jellemzően, tehát semmilyen törvénysértés nem történik: a magyar ember letölthet saját maga, szűk családi köre számára zenét, filmet, videoklipet a netről, avagy a kölcsönkapott műsoros zenét is simán lemásolhatja. Ez a hivatalos álláspont, amelyet jogászok erősítettek meg.
Ugyanakkor létezik az úgynevezett "üreskazetta" díj, amely az üres adathordozókra kivetett szerzői jogi átalánydíj. Ez azonban jóval korábbra nyúlik vissza, mint a CD és a DVD megjelenése, ugyanis már a szalagos (hangszalagos, VHS- és magnókazettás) korszakban is jelen volt. Ebből a beszedett jogdíjból kompenzálják a szerzők felé a magáncélú másolás során ugyebár ingyen többszörözött, de szerzői jogvédelem alá eső anyagok miatt kieső bevételt.
A CD-s korszak annyiban hozott újdonságot, hogy az írható CD-lemez lett az első olyan adathordozó, amelyre sikerült olyan „üreskazetta" jogdíjat megállapítani, amely elviselhetetlenül megemelte az írható CD-lemez fogyasztói árát. Ennek folyományaként a hivatalosan forgalomba hozott írható CD így már a kutyának se kellett. A jogdíj megfizetésének igazolására, a jobb ellenőrizhetőség reményében bevezették a matricás rendszert: amikor az importőr behozza az országba az írható CD/DVD-lemezt, le kell jelentenie a darabszámot, be kell fizetnie a jogdíjat és megkapja a lemezekre ragasztandó hologramos matricákat.
De közben beléptünk az EU-ba, a határok kinyíltak, bárki bármit behozhat, így matrica ide vagy oda, a hivatalosan forgalomba hozott írható CD (és később a DVD) szinte eladhatatlanná vált. A DVD esetében volt olyan időszak, amikor a jogdíj összege magasabb volt, mint a pőre adathordozó import ára a bekerüléskor.
Ennek köszönhetően ma már legtöbben matrica nélküli (azaz jogdíjfizetés nélkül bekerült) írható lemezt szereznek be. A félreértések sora itt kezdődik. A forgalomba helyezett lemezek utáni jogdíjfizetés ellenőrzése és a magáncélú másolatok jogosságának elbírálása nem függ össze. Tehát nem attól lesz jogtiszta egy másolt filmed vagy zenéd, mert matricás lemezre írtad, a matricát nem kell megőrizned (ha volt egyáltalán). Ne feledjük, hogy nem a felhasználás, hanem a magyarországi kereskedelmi forgalomba helyezés feltétele, hogy az adott adathordozóra megfizessék a jogdíjat. Ha viszont a végfelhasználó eleve olyan üres adathordozót vesz (akárkitől, mondjuk külföldről rendelve), amin nincs matrica, de az üres lemezt nem értékesíti tovább (tehát nem viszonteladásra veszi), nem helyezi kereskedelmi forgalomba, hanem saját maga írja tele zenével és filmmel, nem jogsértő saját adattal, akkor nem követ el semmilyen törvénysértést. Mi a helyzet az ilyen lemezre írt filmek és zenékkel? A matrica és jogdíjfizetés nélküli adathordozóra kiírt magáncélú másolat ugyanolyan legitim, mintha (sokkal drágábban) egy matricás lemezre került volna az anyag. Mert nem a matrica engedi meg a magáncélú másolat készítését külön-külön egy-egy adott lemezhez kötve, hanem a szerzői jogi törvény. Ez az első öngól.
Más kérdés, hogy ezt kompenzálandó, a hivatalosan forgalmazott üres lemezeket jogdíj terheli, azaz inkább csak terhelné, ha valaki venne jogdíjas írható lemezt. Második öngól. Ez a rendszer egyébként akár működhetne is.
A probléma ott van, hogy a jogdíj mértéke hülyén került megállapításra. Ha sokkal alacsonyabb lenne az összeg, akkor a számtalan - most mindenféle adó- és jogdíjfizetés nélkül - beáramló üres lemez mindegyike után befolyna az a kis összeg, de összességében jóval több lenne a bevétel a jogdíjakból, mint most. Ugyanis a töredékére sorvadt hivatalos forgalmazás alig ad el valamicske írható lemezt a feketepiachoz és a közvetlen külföldi beszerzéshez mérten. A beszedhető jogdíjak így tovább csökkennek. Ezért cserébe viszont újabb és újabb adathordozó típusokra próbálnak jogdíjat kivetni, illetve a jogdíj összegét olyan magasan kell tartaniuk, hogy az összesen beszedhető, beszedendő végösszeg lehetőleg ne csökkenjen.
El is érkeztünk a csúcsponthoz. Ki állapítja meg, hogy mekkora összeget kell összesen beszedni egy évben az üres adathordozók után? Ki állapítja meg, hogy ennek elérése érdekében mennyi legyen egy-egy üres adathordozóra a jogdíj? Hová folyik be a pénz és ki kezeli? Van egy olyan egyesület (illetve több is, de a csúcson egy szervezet áll), amely a szerzők, előadók, alkotók közös jogait képviseli: egy úgynevezett közös jogkezelő. Nagyon jó, hogy van ilyen, erre igenis szükség van! Amennyiben nem a multinacionális mamutvállalatok és egy szűk belső kör nyilvánvaló lobbyérdekeit érvényesíti. Ha mindez egy átlátható, nyilvános elszámolási rendszerben megy végbe. Vajon Magyarországon így működik?
folyt.köv.