[Cassandra]

A megszokottnál késöbb, 6kor ébredtem és 7órakor indultam el a rajthoz itthonról.
Megglepetésként ért, hogy már a vonaton lehetett nevezni a túrára, így eshetett meg, hogy 1-es rajtszámmal késöbb indultam, mint az 30sokadik.:)
Egy pillanatot nem vártam az állomáson, megszereztem az itinert és uccu neki.
Az első pontig elég jó tempóban mentem, nagyon hamar odaértem, ez legfőkébb annak volt köszönhető, hogy a valamivel több, mint 8km-re összesen 250m szintemelkedés jutott, ami a késöbbiekre volt rössz hír, mert alig 2/3távnál járva a szint bő 3/4-e még elöttem volt.
Begyűjtöttem a pecsétet és azonnal indultam tovább, gyönyörű idő volt, de a szél azért fújdogált.:)

A pontról szinte azonnal a Nagy-Szénásra kellett felkapaszkodni, ennek a kis "buckának" a teteje valahol 550m fölött volt, viszont az elémtáruló látványért nagyon megérte felmenni.:)
A hegy tetejéről egyszerre lehetett látni a Pilist, a Budai-Hegységet sőt látszott a Bazilika is.:)
Sajnos itt is fújt a szél, így gyorsan körbefényképeztem mindent, aztán tovább indultam. Nem láttam, hogy az elöttem levők merre mentek, illetve mindenki a téképét böngészte, hogy vajon merre... volt két út, egy jobbra és egy balra és a két út között egy fára felfestve a piros jelzés.
Döntöttem és elindultam balra... rosszul tettem... a hegyről leérve a völgyben hirtelen egy kék jelzésbe botlottam... "hoppá... ennek nem kéne itt lennie..."
Szerencsére öten követtek és az egyiknél volt egy túristatérkép.:)))
Elindultunk a jelzésen, majd Nagykovácsi elött letértünk róla a helyesnek vélt irányba... "Hoppá... egy zőld jelzés, nekünk ilyen se kéne..."
Térkép elő és megpróbáltuk megfejteni hol is vagyunk, közben a csapat még jobban megfogyatkozott, mert ketten valahol nem jöttek utánunk, így négyen indultunk tovább... Itt jegyzem meg, ha valaki véletlenül rám szeretné bízni magát egy túrán, az számítson a legrosszabbra.:))))
Bő fél óra hátránnyal és két km plusszal csak megleltük a piros sávot, messziről látszott, mert a következő vonattal érkező túrázók épp akkor volnultak át azon a szakaszon.:P

Nagykovácsit elhagyva kicsit ismerőssé kezdett válni a környék, késöbb rájöttem, hogy megegyezik egy korábbi túra útvonalával, itthon meg is néztem a Budai Kilátók-on ugyanezeket az utakat jártuk be, csak ellentétes irányba.

A 2.pont a Vörös-pocsolyánál volt, végre rájöttem miről kapta a nevét, az előző napok esőzéseitől láthatóvá vált egy nagy dagonya, ami merő vörösagyag volt. A fák törzse nagyjából egy méter magasan vörös volt.:)
Valahol ezidötájt elkezdett fájni a térdem, de mentem tovább...Ugyanott, ahol tavaly én idén is a becsületesebbek táborát erősítettem és nem rövidítettem, de volt más is aki emlékezett a piros sávnál erre (egy bő másfél km-es kerülő levágása.) a rövidítési lehetőségre, így megint rengeteg ember került sajnos elém, mivel megelőzni képtelen lettem volna őket, így inkább picit lassabbra vettem és hagytam, hogy kikerüljenek a látómezőmből (Illúzióromboló ötven ember után baktatni.:)) )

A 3.pont a Fekete-fejen volt ez is "édes" emlékeket ébresztett bennem, jó kis kaptató, nem kevésbé meredek lejtővel a túloldalon. A pontőr elmondta, hogy mire kell figyelni és lélekemelőként, hogy a következő pontnál csoki vár. Elindultam lefele... szép lassan, óvatosan.:))))

A 4.ponthoz vezető útból szerencsére legalább a Kis-Hárshegyet kihagyták, különben is láttam mostamában párszor a kilátót, valahogy nem lett volna kedvem újra megnézni.:)))
A pontőrök a tempómat látva elkezdtek cukkolni, hogy jaj, nem kell futni, már csak 7km. Bezsákmányoltam a csokit és az újabb pecsétet, majd megpróbálták elmesélni, hogy hogy kerülhetem ki a következő hegyet. Mondom, neeeem, elkavarnék, inkább maradok a kijelölt úton, azon tuti nem lesz gond... hát lett... ugyanis addig mondogatták a kék jelzést, hogy egy elágazásnál (A Hűvösvölgyben a pataknál.) a sárga helyett elindúltam azon.:)))
(Szeretem a kéket no.:P)
Így itt is rápakoltam a távra még jó egy-másfél kilcsit.
A Nyéki-hegy után jött az oly ismerős Határ-nyereg, Újlaki-hegy, Virágos-nyereg útvonal. Annó örültem neki, hogy az ottani lejtőket nem felfele kell megmászni, na most mindent ellentétes irányból közelítettünk meg, vagyis azokat az utakat most FELFELE kellett teljesíteni.:)))
Az utolsó pont a Virágos-nyeregnél volt itt három lépcsőfokkal is meg kellett kűzdenem, majd ezek után a pontőr közölte, hogy nyugodjak meg már csak 800m a célig, igaz, hogy az egész egyetlen meredek lejtő, de már nem sok az... mondta ő... a papír szerint 800m-t 48perc alatt tettem meg. Mondjuk nem rohantam sehova, időm jócskán volt még, így békésen bebandukoltam a célba.
6óra 25perc alatt 14:50kor értem célba végül. Ott folyadékpótlásként felittam a teakészletüket. A kínált virslit pedig elajándékoztam az egyik beérkező blökinek.

Gyönyörü volt a táj, alaposan elfáradtam. A szervezés jó volt még akkor is, ha nem halmoztak el minden jóval.:)
Kicsit meghosszabbított túra lett ez is, hiába, akinek nem elég 30km.:))))
Egyetlen egy negatívumot véltem felfedezni, méghozzá azt, hogy a cél a legközelebbi buszmegállótól 2km-re volt.

És jöjjön a lopott rész.:)
Idei teljesített táv: 172,7 + 30 = 202,7km.
Idei teljesített szint: 5218 + 1000 = 6218m.

Képek késöbb.:)