[Chris]

Látom szépen gyűlnek a történetek
Szintén DnD3, egy elátkozott városban voltunk. A hely teli volt szellemalakokkal, először élő embernek néztek ki. Majd este csuhás alakok megtámadták a várost és felgyújtották. Másnapra a város teli volt élőhalottakkal (szintén szellem alakban) és az épületek le voltak rombolva. Harmadnap szintén embernek tűntek a hajdani lakók, majd jött az ostrom, és kezdődött az egész elölről.
A természet papja elkezdett kutakodni, vajon hogy lehetne megszüntetni az átkot. Addig-addig kísérletezett, míg rájött, ha megszenteli a területet, ott megszűnik az átok, és az újnak látszó építmények romossá válnak (egy szökőkúton próbálta ki ezt először). Nagyon megörült a felfedezésének, és bement a legnagyobb házba (aminek emelete is volt) majd megáldotta. Az egész ház úgy ahogy volt ráomlott...
A csodának és a DM-nek hála túlélte.
A parti lovagja mentette ki a romok alól, majd elindult vele kifelé az égő városból, de nem a városkapu felé, hanem a folyó felé. A pap eszméletlen volt, a lovag nem tudott úszni (páncélban meg pláne nem...)
A csodának és a DM-nek hála ismét életben maradtak...
Kedvenc DM-ünk (Aúú ) azért volt ennyire engedékeny és elnéző, mert ekkor játszottunk először DnD3-at...
(Egyébként ez a legparaolimpiásabb partink az összes közül...)