Nah, még egy kerós, mert ez haláli
Az extremitás nem a helyzetben van, hanem bennem, legalábbis ekkor kezdtem így érezni
Csoportosan tekerünk kis hegyi úton, de régen lovaskocsik mentek rajta, semmi extra, széles is, relatíve sima is. Viszont előtte túrázni voltunk, s éppen visszafelé tartottunk.
Velem volt a kis 48 cm pengéjű machetém, amit kivittem erdőre. Néhány helyen olyan sűrű az aljnövényzet, hogy kellett is, vagy pl csalánoson keresztül jól jött. Lényeg a lényeg egyik kezemben ez, a másikban meg egy gyönyörűen leháncsolt egyenes, fehér túrabot, amit magam örömére csináltam rovátkákkal díszítve, minden.. nagyon tetszett, haza kellett vigyem.
Hajh, de a gyűrűkurában a gandalfnak nem volt olyan szép
)
Nah mind1
Mindkettő keresztbe volt fektetve a kormányon.
Hirtelen felbukkant egy kocsi a biciklisorral szemben, én házigazdaként zártam a sort, s elkezdtek sorjában fékezni, de mindenki későn reagálta le az eseményeket, s egyre jobban összetorlódtunk
Mire hozzám ért a reakcióhullám egy intenzív fékre volt időm, ami át is dobott a nyeregből a kormányon keresztül a földre
Repülés közben még nézegettem mi van a kezemben, hmm, machete, túrabot, jó, ezeket akkor kidobjuk oldalra, így szerencsére nem estem rá egyikre sem
Miután elterültem néma csönd, mindenki leblokkolt, hogy akkor most úristen mi van, aztán mikor ráeszméltem, hogy nem tört semmim felkeltem, s elrebegtem pár kedves szót az elsőhöz, aki nem szólt hátra, hogy fékezzen mindenki
Ekkor persze már a néma csendből átcsapott mindenki röhögésbe, s végül jó kedélyűen hazakeróztunk