Quote:
Originally Posted by Gyula
Az iylen topicok véleményem szerint arra jók csak hogy olyan véleményeket halljak, hogyéletemben nem jártam az A-ban de már most utálom.
Az A egy picit más, szerintem könyebb mint az alsó négy szint, ha valaki nem tud ehez alkalmazkodni ne kapjon kis kék számot.
|
Értelek !
Egyébként végi jártam a szinteket, éppen az A-ban vok.
De talán engedtessék meg egy másik aspektusból megvilágítanom.
Engem nem akadályoz az
A.
Soha nem is állítottam, hogy lehetetlen, meg nehéz.
Frászt!
Éppen hogy könnyű, ha egy őrült módjára játszanék.
De majd csak elaraszolok a kívánt szintig normálisan is.
Csak már ne is haragudjon meg senki, de az A-ig élvezetes, lendületes volt a játék, holott még gátlástalanül sem játszottunk a szövinkkel, volt bennünk némi lovagiasság, ha ez nem is trendi manapság.
Mert azt az íratlan szabályt végig betartottuk, miszerint: a mások játékát ne tedd tönkre!
De az A unalmas, kinlódós, nem nagyon lehet tiszteségesen és jó szívvel játszani, kamikaze legyél! akkor sikerül?
Az A most arról szól (már azon a környéken ameddig eljutottam), hogy vannak orik, akik kamikaze módra mindent lóra cserélnek, s aztán vagy előre mennek 100 hekit, vagy végigveri őket egy szövi (-300 heki).
Ha egyszer akkora problémát csináltak itt sokan az unalomból gyújtó bunker elf miatt (megjegyzem, lehet, hogy csak egy másik bunkert próbált így gyengíteni), akkor az miért nem zavarja a tisztelt nagyérdemű közönséget, hogy az A-ban nem az jut feljebb, aki próbál normálisan játszani épeszű morális korlátok között, hanem az, aki a lehetetlent bevállalja, tanyafree, piacon lakik a serege, hajnali 3-kor felkel, vásárol pacit és beüt akárkihez.
Ez a játékmód sajnos rá van kényszerítve arra, aki feljutni akar, de ezt nem tudja mindenki vállalni.Ez az én dilemmám.
Nem a tragédiám, nem a bajom, nem is nyafogok én, csak megjegyeztem.
Attól én még játszom tovább és majd előbb utóbb biztosan el is érem a sikert.
Ne hogy azt válaszolja most valaki -szokás szerint-, hogy ha nem tetszik, nem kell a Hódban játszani 
Nekem az a meglátásom, hogy ha már
csak ilyen módszerekkel lehet előrejutni, akkor a játékkal már nincs valami rendben és akik rendszeresen így játszanak, az már olyan beteges függőség féle.
És játék alatt nem Atiékat és a játék paramétereit értem, hanem a résztvevőket,aki rákényszerülnek a meredekebbnél merdekebb bevállalósdira, vagy ha nem, akkor nem jutnak fel soha.
De néhány pici szabálymódosítással esetleg lehetne ezen változtatni.
Tehát mégegyszer:
nem nehéz a Top 30
El is fogok jutni
De attól még van véleményem arról, hogy mi az aminél gondot érzek.