[Massza Rex]

Csak a magam oltásával foglalkozom, a batártól elfele menekülök a "lángviharból". Utána fegyvereimet kézbe véve gyorsan körbenézek (közben mozgok is, hátha íjászok is akadnak a túlodlat), hogy felmérjem a környezetet.
Köv kör elejére sikerül eloltanod magadon a ruhát. Látszólag nincs semmi különös, nem látsz mozgást a környéken, és zajok sem jönnek a bozótos felől.

Elsősorban a szakállam gyorsan elcsapkodom, aztán a ruhám oltom, közben cikázik a szemem körbe, hogy mi lehet.
A hajtónak (ki az? Hyas) segítek visszafogni a lovakat és gyorsan próbálok hátralesni, hogy a pónimnak esett-e baja. Ha a lovak szőre is ég akkor amint meglassudik a kocsi lepattanok és oltom-nyugtatom a lovakat, miközben a szemem körbejár.
Magamban rendesen átkozom az orvtámadókat és egyre dühösebb vagyok a módszereik miatt.

Valószínűleg a lószerszámok szíjai is megéghettek, mert némi vágta után egy hirtelenebb mozdulatnál elszabadulnak a batárt húzó lovak. Eddigre már jóval távolabb vagytok a támadás helyétől, a többiek le vannak maradva mögöttetek.
A pónid éghető részei is tüzet fogtak, úgyan úgy, ahogy a lovak szőre, sörénye.

A kocsi után kocogok, a környezet figyelve, közben meg félhangosan káromkodok.

- Mucskos vajákusok, hugy szakadna rájuk az összes íg, esni ki foguk, hullna ki hajuk, száradna ki szemük, örök viszketés verné űket, rohadna meg mind egyállú helyíbe...

2. kör végére beéred a batárt, ami eddigre már lovak nélkül áll, és "vidáman" ég az úton.
Épp a káromkodás közepén tartasz mikor - mintha csak valaki meghallotta volna mit mondasz - egy lángoszlop csap fel körülöleve a batárt.