[Pettyes]

Amikor belépünk a pincébe és meglátom Alysát magamban öröm árad szét, ám hűvössége láttán örömöm lelóhad, mindenkit üdvözlök, a pap és a papnő felé némi mosolyt mutatva, de láthatóan nem megy. Alysát is üdvözlöm - és bár legszívesebben odamennék hozzá, nem teszem - bár nem várok tőle reakciót. A küldetés alatt igyekszem a feladatom elvégezni, bár kissé szétszórt vagyok, de igyekszem mindig összeszedni magam.

A hátra lévő 2 napban szinte használhatatlan vagyok, azon kívül, hogyha őködni kell, leginkább távol vagyok mindenkitől, lent a tengerpartot koptatom Foltossal. Látszólag senki és semmi nem érdekel, alig eszem.

Farkas kérdésére, röviden és tömören válaszolok, miután hosszas gondolkodásnak tűnő révedésemből visszatérek:
- Hát hozzátok képest azt hiszem semmit, mindössze csak a lábam lógattam, majd Gren felé pillantok és folytatom, azt hiszem talán ezért nem kerültem komolyabb veszélybe - a modatok hűvössek, utána inkább egyedül vagyok, csak akkor veszem rá magam a dolgokra, ha éppen valamit kell tenni, például az őrködés, többet vállalok az őrködésből terelve gondolataimat.