[Chris]

Utasítom Ferant, hogy kérdezzen rá a három férfi jövetelének okára, és tájékoztasson róla. Szándékosan nem lépek ki a szobából, de nem is csukom be az ajtót.
-Parancsára Asszonyom! - hajtja meg magát Feran elhátrál tőled két lépést, majd megindul a "kopogtatók" felé.
Hallod ahogy beszélni kezd velük, de elég hallkan, ezért nem értesz belőle szinte semmit. Az "Úrnő, kíséret, gond" szavakat kihallod a beszédéből és látod ahogy az őrök vezetőjének szeme feléd villan, majd kissé biccent.
A két fegyverest kurta mozdulattal és hallkan szisszenő paranccsal az Atya ajtajához parancsolja, majd megindul Feran mellett feléd.
Ahogy az ajtód elé ér kurtát biccent és pattogó hangon megszólít:
-Név, rang, utazási passzus? - a hangja tiszteletlen és megvető. Magas, sovány férfi, vörösesre festett barna hajjal, a nyakában Sogron férfiökölnyi vándorszentélye fityeg vékony aranyláncon, parányi füstbodrojkat eregetve a levegőbe. Díszes ruhája kígyómintákkal és lángmotívumokkal terhes. Ezüst kobrafejes botja idegesen koccan a padlóhoz.
Feran mozdulata gyors és szinte szemmel követhetetlen a férvi éles, nemes vonású arcát grimasz torzítja el, mikor a torkának feszülő pengét megérzi.
-Asszonyom bocsásson meg nekem amiért íly tiszteletlen szavakkal illették Önt - hajol meg a férfi torkán tartva pengélyét Feran - ha kívánja vérével, majd saját véremmel mosom le ezt a gyalázatot.
A két őr nem mozdul az ajtó elől, de a szemük rajtatok, kezük elfehéredő bütykökkel szorítja fegyverük. A feljárón Meríín és két pietor lép fel az emeletre és markol fegyverére. Kérdő tekintetük az arcodat és a fegyvereseket fürkészi.