Én maradok a hajónkon, onnan figyelem az eseményeket.
A láncbarátokat első pillantásra elsöpörni látszik a roham, de elég hamar összeszedik magukat és kis (4-5 fős) csoportokba verődve szigetként állnak a kavargásban. A trammon fedélzete alól egyszerre elkezdenek előtörni az addig leláncolt rabok és az elejtett fegyvereket felkapkodva nekiesnek addigi rabtartóiknak. A kiszabadultak között csodálkozva pillantasz meg több elfet is, mocskosan, beesett, lázban égő arccal.
A láncbarátok lassan fogyatkoznak, de még keményen ellenálnak. Páran a fedélzeti lejáró felé verekszik magukat, hogy végezzhessenek az előbújó, még fegyvertelen rabjaikkal. Látható, hogy mire legyűrik őket addigra a rabok nagy részével végezni fognak.
Mit teszel?
__________________
Én mindig itt voltam
És mindig itt leszek,
Körülöttem pusztulnak
És születnek emberek.
Last edited by VérGyöngyTyúk Z; 05-21-2007 at 08:37..
|