[Pettyes]

segítek Tömzsipörölynek ellátni a lovakat, Elég jól tűrik a dolgot. Bár kissé berzenkednek tőled, de nem annyira mint várnád. Az egyik kísérő lovának szája szélén meg is látod az okot: egy kis darab cukorka tapadt oda neki. Eszerint valaki már a kíséret lovait is "beoltotta ellened". majd amikor odadobják a csomagot szép lassan odabandukolok és felveszem, majd ahogy parancsolták beviszem a fák közé és hívom Tömzsipörölyt is. Kibontom a batyút, megnézem sovány tartalmát és bár rendesen korog a gyomrom, mely bőséges ételt kíván megfelezem testvériesen az adagot és az egyik felét a törpe felé helyezem. A batyuban meglepetésedre elég sok élelem van, főleg kenyér és hús. Találsz benne két maréknyi édes illatú, kristályos valamit is amit megszagolva a reggel a törpe által "belédtömött" édes dolog jut eszedbe. Tömzsi elosztja a kristályos valamit és elégedetten rejti a ruhája alá a maga adagját:
-Reggel nem tudtam szólni. Egyfajta élénkítő. Jól bírod tőle az éhséget és két-három falásnyi elég egy napra, hogy ne fáradj el.
- Szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Ez a hely maga a fertő, senki nem tisztel senkit, mert itt maga a tisztelet is csak látszólagos. Még a felsőbbrendűeknek, vagyis akik annak érzik magukat, még azoknak is félniük kell. Ezeket a fenhéjázókat pedig szívesen látnám az arénában egy rövidke bírkózás erejéig. Sosem fogok ide visszatérni önszántamból és az olyan helyket sem fogom megnézni, melyek ehhez hasonlóak. Hiányoznak a többiek, a jó kis mulatságok, a játékos verekedések, bosszantások, meg a hasonlók. Itt csak a ... - nem fejezem be mondandóm, inkább elkezdem gyorsan bekapkodni, amit adtak étel gyanánt.
-Igaz- morogja tele szájjal a törpe - de ha kijutunk innen egyből jobban élvezed a szabadságodat. Nekem elhiheted.