[Pettyes]

Hátul kuporgok Tömzsipöröllyel. Időnként hallhat 1-2 halk morranást, de nem túl hangosat. Ezután rá halhatja az okát is, amiért morgok néha, hisz a gyomrom korog. A jól megszokott adag igencsak hiányzik, de még mérsékelten viselem az ételhiány tényét. Ha nem csentünk volna titokban kaját most is itt üldögélnénk kaja nélkül és persze indulásra készen. Ha az időm és a helyzet is úgy adja elgondolkodom, hogy ideje a régi önmagamat adni és élelmet szerezni. Visszagondolok azokra az időkre, amikor otthon elmentünk hosszabb utakra és próbára tettük vadászösztöneim. Amíg ilyeneken gondolkodom, addig is elvonom az éhségről a figyelmemet.
Próbáltok türelmesen várakozni, de a gyomrod egyre jobban mardossa az éhség. Mikor az udvaron található "magasabb rendűek" közül egy sincs a közeletekben Tömzsipöröly hirtelen kimarkol valamit a ruhája alól és jobb kezével lendületből a szádba tömi, baljával a magáéba nyom valamit. Meglepődésedben majdnem kiköpöd a félmaréknyi valamit, aztán halkat csikordul a fogad alatt és megérzed az ízét. Valami édes, cukros dolgot tömött a szádba ami lassan-lassan olvadozik. A gyomrod megnyugszik kissé és energiával töltődsz fel. Kishíján elneveted magad mikor lapos oldalpillantást vetsz a törpére és meglátod a fejét. Az arca percekig úgy néz ki, mint aki bekapta egy buzogány fejét és ettől begyulladtak a fogai. Szorgalmasan nyeldekel, de a dudor csak lassan "olvad" a szájában.