[Massza Rex]

-Köszönöm Hyas. Kérlek ne menj túl messzire, hátha valamelyik meggondolja magát és mégis beszél.
Kivonom a harci kalapácsot az övemből és a nem felpeckelt szájúhoz fordulok:
-Biztos, hogy nem akarsz beszélni? Kicsit még sajnállak is titeket. - sóhajtok egyet és a kalapácsom tompábbik végét nézegetve a felpeckelt szájúra sandítok. - Csak hogy tudd. Nem szerettem volna ezt csinálni és a jelek szerint a társad is inkább időt nyer magának azzal, hogy téged kezelünk előbb.
Egy pillanatig fürkészőn nézek a szemébe, aztán mélyet sóhajtok, ha semmi reakció, akkor megvonom a vállam és a kalapáccsal szétzúzom a bal lába kisujját.

Nem válaszol.

Egy kicsit eltöprengek, hogy eszembe sem jutott, hogy nem értik a nyelvet, de hamar túl teszem magam ezen az apróságon.

Grenhez:
- Nöm valami böszídesek ezek, míg a vígin kénytelenek löszünk födarabóni az egyiket, hugy lássa a másik, mi lösz a sursa ha nöm csicsereg. (próbálok elég rezignáltnak látszani de igazából nincs sok kedvem az ilyen mészáros melóhoz)

Megvárom amíg magához tér valamennyire a kínból, rápillantok a társára, hátha meggondolta magát aztán rá:
-Válaszolsz?
Ha hallgatnak továbbra is, akkor jobb láb kisujj.
Az arcomra maszkként ül a közöny ahogy kizárom a kínlódását a fejemből és minden egyes ütés után rájuk pillantok egyenként és ugyanazzal a hangsújjal megkérdem:
"-Válaszolsz?"
Lelketlen gólem benyomását akarom kelteni ami akár ítéletnapig csapkodja szét a csontjaikat és nem zavarja közben semmi. Azt akarom, hogy a gépies ismétlődés tudatosítsa bennük a lassú kínhalált ha hallgatnak.

A hamadik ujj után a felpeckelt szájú bólint.