[VérGyöngyTyúk Z]

Én ara a kapura tippelek amin mi jöttünk ki, mert a jelek szerint az van a legközelebb a "táborukhoz". Úgyhogy annak a közelében próbálok megfelelő helyet keresni. Találtok megfelelő helyet a kapu táborral átellenes oldalán.

A nőnek:
-Nem sajnálom, hogy nem tudtunk segíteni a férjén, de még segíthetünk a fián. Ha megtaláljuk a banditák csapatának másik felét akkor megtalálhatjuk őt is. Akar rajta segíteni? - kérdem elég kemény hangon a végén, hogy megpróbáljam kizökenteni a sokkból és valami célt adni neki amibe beleölheti a bánatát és dühét.
A hangodra összerezzen, időbe telik még összeszedi magát, de végül megszólal:
- Akarok.

Stancil-nak:
-Hányan voltak veletek és hová vitték az Úrnőt? Máskor is szétváltatok már így? - tudom, hogy igen, de jó lenne ha gondolkodni is kezdene lassan a kölök - Titteket kettőtöket őriz két fegyveres az úrnőéket mások? Vagy hogy szokták ezt csinálni? Mikor láttad utoljára? Merre mentek vele? Hogy néz ki a banditák tűzdobálója? - elárasztom kérdésekkel, hogy zsongjon a feje és jobban kelljen koncentrálnia minden válaszra.
- Nem tudom, általában be volt kötve a szemem. Amikor nem, akkor egy városban voltunk, és hatan voltak velünk azt hiszem. A város óta nem láttam az úrnőt, nem tudom hol van. A másik tűzdobáló, olyan magas símaképű alak, olyan sunyi szemekkel.

Farkas-nak halkan mellélépve megyjegyzem:
-Az ő férjét temettük el a batár roncsainál. Akit ezek a szemetek otthagytak csaléteknek az út mellett haldokolva. Emlékszel? Úgyhogy mingyárt tartunk egy kis tesztet hogy mikor kezdenek el dalolni a kis madaraink. Keress két erős fát egymástól nem messze és elég kötelet, hogy szorosan odaköthessük őket. Aztán meglátjuk hány darabra bírsz törmi egy csontot.